Szatmár és Bereg, 1926 (6. évfolyam, 3-50. szám)

1926-05-23 / 22. szám

SZATMAR és BEREG 1926. május 23-án. Mi legyen, vagy mi maradjon ? Revideáló megjegyzések e lap hasábjain 1926 május 9 én „Mező gazdasági középiskola — Mátészalkán“ megjelent cikkhez Irta: Fehér Lajos tanár. ______________________ ir atát az uj közúti törvény mielőbbi megalkotása tárgyában. Kecskemét város thgi bizottságának átiratát az országos vásároknak vasárnapról hétköznapra való áthelyezése tár­gyában. A vm. iskolárikivüli nép­művelési bizottság előterjesztését az iskolánkivüli népművelési bizott­ság feladatáról és szervezetéről szabályrendelet alkotása tárgyában szintén elfogadta a közgyűlés. A Budapesten felállítandó Kos­suth szobor községeihez vaió hoz­zájárulásra 1,000000 K t szavazott meg a közgyűlés, a levente egye­sületek folyó évi versenyének dijára p;dig 10000000 K-t egy bika vá­sárlására. Komoróczy Iván kivatalvesztésre Ítélt alispán nyugdijának megálla­pításánál Jékey László indítvá­nyozta, hogy Komorócjy 24 esz­tendei munkásságáért a vármegye mondjon köszönetét. A névszerinti szavazás után a törvényhatóság igy határozott. Kende Zsigmond báró közigaz­gatási bizottsági tagságáról való lemondásának bejelentésénél Szu- hányi Ferenc képviselő szólalt fel. Nagyvonalú, gondolatokban gazdag beszédét azzal kezdte, hogy nem üres dicshimnuszt akar mondani, mert ez nem volna méltó, sem a nemes báróhoz, sem a megyéhez. Kende báró érdemei mellett szeb­ben beszél az a sok szép ered* mény, amelyet a tetté vált gondo­latok tanúsítanak. Többek között a Szamos—Tisza-közi Ármentesitő Társulat, a fehérgyarmati uj vasút, a vármegyei közúti hálózat kiépí­tésének hathatós elősegítése, ame­lyek az ország legparlagibb részé­nek kulturáltabbá tételéhez a leg­jobban hozzájárultak. Miért kell hát elveszíteni az ő munkásságát? Az ő szigorú lelkiismerete és magas kora tiszteletreméltó okok. De Trafalgar admirálisa magaskora el lenére is ott állt, mikor Anglia Napóleonnal mérkőzött. A zászló­kon ott állt az Írás, hogy elvárja az ország minden fia megteszi köte­lességét. Ott van Hindenburg, itt a mi Apponyink és még számos pél­da, hogy a magaskor egyedül nem lehet ok a visszavonulásra. Elis merjük, hogy mindenki maga bírája elhatározásának s Kende bárót is bizonyára férfias mérlegelés vezeti. Ha tehát nincs más megoldás, bú­csúzóul kifejezzük legőszintébb el­ismerésünket, hálánkat és köszö- netünket. Báró Kende Zsigmond vá’aszá- ban hangsúlyozta, nagyon megha­totta S uhányi beszéde, amely óri­ási mértékben festette az ő érde­meit. Igaz, hogy senki sem mond­hatja, hogy ő 49 évig nem tett ele­get kötelességének. De éppen azért, mert 73 évvel a vállán saját magá tói sem kívánhatja a további lelki- ismeretes kötelesség vállalást és mert őt mint a régi megye és régi iskola emberét bántják bizonyos dolgok, mint a mai egyik szavazás is — ragaszkodik lemondásához. A ragaszkodást pedig őszintén és jól- esően köszönt. Ezután a főjegyző választás kö vetkezett. A választáson 135 sza­vazatot adtak le. Ebből 101 esett dr Boér Endrére és igy Kovács Ist­vánnal szemben ő lett a főjegyző. Helyére egyhangúan dr Fogarassy György titkárt választotta meg a törvényhatóság. — Vegye meg az Agrárla pat­kányirtó húskonzervét a patikában vagy drogériában. A mezőgazdasági középiskola je­lentőségének bemutatásáért a cikk Írója méltán kiérdemelhette Máté szalka közönségérek elismerését s ha a felvett s időközben az ana hivatottak által országos szempon tokból is tárgyalt terveknek bizo­nyító anyagát egyes részleteiben revideálás alá veszem, azért tes/em, mert úgy a cikk Írója, n\mt a nagy- közönség előtt némi érdeklődésre tarthat számot e kérdésnek a má­tészalkai kisbirtokosok és a polg. iskola szempontjából való megvilá gitása. Mint tudjuk hosszú időn keresz­tül jobbadán csak a törpe és a nagybirtok jutott gazgaságban szak­képzett emberekhez, mert hazánk ban a gazdálkodás egves speciá'is igényeit kielégítő iskolákon kívül, csak földmives iskolák és gazdasá gi akadémiák voltak. A középbir­tokos, különösen a tehetősebbje in­kább előre akarván haladni, mint visszafelé fiát az akkor még nagyon költséges gazdasági akadémiára küldte. Az akadémiákon a nagy tudásu profeszorokban, kik közül nem egy világhírnek is örvendett, nem volt hiány, de a környezet nagy méretei és az ifjúsági élet nagy igényeknek adott tápot s a már itt kialakult társadalmi versen gésnek kevés kivétellel az lett az eredménye, hogy a középbirtokos ifjú nem tudott megküzdeni a mos­tanihoz hasonló nyomasztó gazda­sági viszonyokkal s vagyonát arány­lag rövid idő alatt el váltó gazdái kodta. Ilyen jobb sorsra érdemes végzett gazdából minden vidékre jutott egy-kettő s az általános okulás következménye az lett, hogy a középbirtokosok fiaiknak hivatal­noki pályákat egyengettek, vagy ha fiaiknak bármi ok miatt a földnél kellett maradniok őket a középis­kola bizonyos számú osztályán, vagy az érettségin nem engedték túl s arra törekedtek, hogy fiaik az ön­képzés keserű, de erőt fejlesztő ut ján váljanak takarékos, beosztani tudó jó gazdákká. Ebből a gene­rációból fejlődött gazdatársadalom elitje, vezetésre hivatott, legéletké­pesebb eleme, mert mindent igye­kezett megtanulni, amit kára nélkül megtanulhatott. A gazdálkodók eme középbirtokos zöme érzi, hogy a megszaporodott kisbirtokosok közé ékelten hatalmas verseny előtt áll, tudja, hogy tisztán önszorgalmi utón szerzett tudással az eljövendő és részben már itt levő magasabb kö vetelményeknek fiai nem tudnának megfelelni. Az említett régmúlt idők intő példái, a jelen ösztönző hely­zete és a jövőnek óvatos mérlege lése e gazdatársadalmat arra a meggondolásra indította, hogy a mezőgazdasági szakképzés olyan lehetőségeit teremtse meg, melynek eredményei ne lehessenek kétsége­sek. A polgári iskolai tanárságnak örök érdeme marad, hogy a ma hangosan tárgyalt és kívánt gazda­sági iskoláztatás kérdését már ak­kor igyekezett megvalósítani, ami* kor a közönnyel nem törődve elég­gé nem méltányolható buzgalom­mal látott hozzá Békéscsabán és Orosházán a haladó gazda típusá­nak kiképzéséhez. így fejlődött ki a közép, de nem kisbirtokosságra támaszkodó első mezőgazdasági iskola fölé I—IV. osztállyal emeltetett. Ez az iskola hosszú időn át kísérleti célokat szolgált s ma már remény van ar­ra, hogy a polgári iskolával ezt a kapcsolatot mindenütt kiép tik, hol a lakosság zöme középbiitokos Ennek az iskolának tehát az lesz a hivatása, hogy a középbir tok keretein <ul nem menve azt teljesen betöltse. Ha a régmúlt időben az akadé miai képzés éppen a keretek nagy­sága miatt a legtöbb esetben nem vált a középbirtok előnyére, úgy közel fekszik annak a feltevésnek jogosultsága, hogy a kisbirtckra nem jelentene előny*, ha a kisbir­tokosok fiait olyan keretek be'öl'é- sére nevelnék rá, amelyek nekik az iskola elvégzése után nem állhat­nának rendelkezésükre Be kell lát nunk tehát, hogy amikor a gazdái kodásra való képesítés első és alap tényezőjének a birtok keretét kell te kintenünk, akkor a középbirtok ke reteibe belekényszeriiett kisbirtokos ifjúság igényeit a saját kisebb birtok keretével, tehát kényszerítő hatással visszafejleszteni legtöbbször egyet jelentene a kisbirtok elvesztésével. Etek előre b csájtása u'án, ha a mátészalkai kisbirtoknsság és a polg isk. szempontjából akaijuk megállap’tani azt. hogy fel kell e állítani Mátészalkán a feUŐ gaz dasági iskolát igennel nem felel­hetünk, mert a felső mezőgazda- sági iskola nem a kisbirtokosok, hanem a középbirtokosok iskolája. Adjunk alkalmat az ellenérvek kifejtésére is, éppen ezért tegyük vizsgálat tárgyává a helyi viszo­nyokat. Mátészalka közönségét nem tisz tán a mezőgazdasági szempont ve­zette akkor, amikor annak idején a polg. iskolát megnyitotta, jobban mondva, nem a szorosabb értelem­ben vett mezőgazdasági fellendü­lést várták az iskolától, hanem, amint látni fogjuk a családi terhe­ken való könnyítést s mivel a polg. iskola e céljuknak teljesen megfe­lelt. nem is gondoltak arra, hogy azt gazdasági irányban tovább fej­lesszék. Ezt igazolja az, hogy az alapításkor a polg iskolát gazda­sági gyakorló területtel földdel nem látták el és amikor arra un­szoló alkalom kínálkozott, akkor sem igyekeztek a hiányt pótolni, mert a birtokrendezés kapcsán ta­lán az egész országban Mátészalka az egyedüii község, mely polg is­kolája számára földet nem biztosí­tott De nem lehet f gyeimen kivül hagynunk egy ide fűződő fontos helyi jelenséget, még pedig azt, hogy a kisbirtokos nem mindig azzal a gondolattal adja fiúgyerme­keit a polg. iskolába, hogy annak elvégzése után valamennyien vissza­térjenek az egyik legnehezebb, de legegészségesebb, legfüggetlenebb s Homeros szerint legboldogitóbb foglalkozáshoz: a földmiveléshez. Ennek pedig az az igazi oka. hogy a több fiugyermekes kisbirtokos földje nem tudna eltartani, birto kon osztozni kénytelen 2 3 4 olyan önálló gazdát, amilyen az apa volt. így alakult ki az a még nem tel­jesen befejezett folyamat, kényszer­szokás, hogy a polg, isk. elvégzése után rendszerint az első szülött fiút a gazda visszatartja a birtok­ban s a többi fiáról pedig ipari és kereskedelmi pályára adva vagyon­rész arányában, kifizetéssel igyek* szik gondoskodni, nehogy a családi törzsvagyon széiforgácsolódjon. A fentieket a statisztika minden­nél érthetőbben igazolja. Az 1924 25, tehát a múlt isk. évben a IV oszt. végzett polg. isk. tanulók közül e sorok megjelenésekor pá’yát még nem választott 4; tanítóképzőbe iratkozott 3; kereskedelmi pályára készül 5; ipari pályára lépett 12; gimnáziumba ment 2; apja gazda­ságába maradt 1; felső mezőgaz­dasági iskolában tanul 1. Revideálnunk kell tehát a cikk Írójának azt az adatát, hogy Máté­szalkán, ha nem lesz gazdasági középiskola — a gimnázium kér­dését ebben a pillanatban érintet­lenül hagyva, — akkor 150—200 kisgazda és kisiparos fia maradna megfelelő oktatás nélkül, hiszen tárgyilagosságunk és a szóban forgó ügy ellen vétenénk, ha fel nem emiitenéok, hogy az az egyet* len egy fiú, aki mezőgazdasági középiskolába ment tanulni nem is mátészalkai, hanem épá!yi-i gaz­dálkodó gyermeke. Tévedés volna tehát azt hinnünk, hogy a jelenlegi polg, isk fölé emelendő felső gaz­dasági iskola, hangsúlyozottan Má­tészalkán, a gazdálkodás részére visszatartaná az ipari és kereske­delmi térre igyekvő fiukat, mert azáltal, hogy a polg, iskola fölfelé megnagyobbodnék; nem nagyob­bodnának meg a mátészalkai kis­birtokosok földjei. A felső mezőgazdasági iskolát községünk f ai nem tudnák bené­pesíteni, tehát az idegenből sora­kozó 120—150 tanuló részére in- ternátust is kellene felállítani, mert az minden vitán felül áll, hogy egy ilyen iskolának egyéb épületeivel együtt a saját 100—200 holdas bir­tokén kellene felépülnie, mert amint a gazdák mondani szokták : kávé­házból gazdálkodni nem lehet. Re­videálnunk kell tehát a cikk Írójá­nak azt az érvelését is, hogy a gimnázium többe kerülne, mint a gazdasági középiskola, mert ha egy főgimnázium milliárdokba kerülne fogalmat alkothattunk arra nézve is, hogy egy mezőgazdasági közép­iskola holt és élőberendezéseivel költségek tekintetében nem marad­na a gimnázium mögött. Mindezek után megállapíthatjuk, hogy a tervbe vett iskola, mint középbirtokosságra támaszkodó in­tézmény a helybeli kisbirtokosság mezőgazdasági érdekeit túlhaladja és tisztán a község ipari és keres­kedelmi forgalmának kibővítéséért, melyet egy intézmény létesülése szükségképpen maga után von, a község a megkívánt nagyáldozatot meghozni képtelen. A felső mezőgazdasági iskolának felállítása, ha nem is mátészalkai érdek, érdeke marad a vármegyei középbirtokosságnak, mert ilyennel rendelkezni minden vármegyének elsőrangú kulturszükséglete. E cél megvalósítására nagyon alkalmas helynek látszik Kocsord.még pedig két fontos ok miatt: először, mert a homok és humuszos anyagtalaj­nak itt van a határmesgyéje s a két talajnem mikénti müvelhetését itt lehetne demonstrálni, másodszor, mert ami a középbirtokos ifjúság oktatásához elengedhetetlen gya­korlati kellék, csak itt tudnák az oktatók szüntelenül szem előtt tar­tani és tartatni a középbirtok telje­sítő képességének lehetőségeit, ha­tárait ; mert a párkuzam megvoná­sára a kisbirtokok mellett erre egy

Next

/
Oldalképek
Tartalom