Szatmár és Bereg, 1926 (6. évfolyam, 3-50. szám)

1926-04-04 / 15. szám

Mátészalka, 1926. április 3. > Ara 2500 korona. VI. évfolyam, 15. szátK . POLITIKAI, TÄRSADALMI E'S KÖZGAZDASÄGI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mátészalka. Kossnth-u. 447. — Telefon 38. szám Postatakarékpénztári csekkszámla: 54003. Felelős szerkesztő: Dr, FA3IÄN SÁNDOR. Kiadja: „Szatinár és Bereg“ Nyomda- és Laokiadó 'Részvénytársaság. Megjelenik minden vasárnap Előfizetési dij; Félévre 69.000 K. Negyed évre 30010 K. Husvét ünnepén. Irta : Jeney Béla jh. a csonka Sz , B., U , E. es F. H. körei, k elr.ö e. Az esztendő legszebb napja Krisztus feltámadásának és az örvendező, vidám fiatalságnak várvavárt ünnepe a tiusvét. Ré­gen a husvét ünnepén csak imádkoztunk és vigadtunk. Ma nemcsak ünnepelünk, hanem gyászolunk is. A mai napon örvendünk Krisztus feltámadásának, meg- bocsájtunk keresztrefeszitőinek és gyászoljuk hazánkat s hosz- s/,ut esküszünk ellenségünk- nek. Templomba megyünk, hogy hálát adjunk Istennek Krisztus feltámadásáért és hogy sírva könyörögjünk hozzá s megtért büabánattal kérjük a másik, a haza feltámadását. Legyen ez a nap egyúttal az emlékezések napja is. Jusson eszünkbe Krisztus Urunk éle­te, szenvedése és a bűnös em­beriségért való halála. Jusson eszünkbe a régi Magyarország, amelyben csak egy feltámadás ünnepére, a Krisztuséra készül­tek az emberek. Juttassa eszé­be a mai nap mindenkinek a mostani, a csonka Magyaror­szágot is, amelyben már ket­tős feltámadás ünnepét várják az emberek, a Megváltóét és a hazáét. Jusson eszünkbe, hogy most mar nemcsak egy nagypéntekünk van, hanem kettő: az egyiken megfeszítet­ték Teremtő Atyánknak fiát, az emberiség Megváltóját, a má­sikon nevelő Anyánkat, Magyar- országot. Juttassa eszünkbe a husvét szent ünnepe, hogy úgy Krisztus Urunkat, mint hazán­kat az áruló Judások feszitet­ték meg. Az áruló Judások, kik­nek a harminc ezüst pénz töb­bet ért mint Mesterük, a Krisz­tus, mint szülő anyjuk, Magyar- ország. Emlékezzünk meg husvét szent ünnepén azokról is, akik velünk többé nem ünnepelhet­nek, velünk többé nem vigad­hatnak, akik már a sirontuli feltámadást várják, a háború mártírjairól, a dicső nemzeti hősökről. Emlékezzünk rabsorsban élő elszakított testvéreinkről és vessünk egy szempillantást a jövő felé is. Afele a jövő felé, melynek megteremtése a mi feladatunk, amelynek megépí­téséhez szilárd hit, lankadatlan kitartás, erős akarat és elszánt­ság kell, Ezt az erőt, kitartást és tör­hetetlen hitet pedig merítsük dicső nemzeti nőseink példá­jából, hogy az igazságot nem ölhetik meg, hogy kigyul még egyszer a magyar hajnal s tőle az ég s a föld megremeg. Én hiszem, rendíthetetlen hit­tel hiszem, hogy nemsokára eljön ez a feltámadás, hiszem Bármilyen szigorúak a vámtilal­mak, bármennyire őrzik a vámőrök a vámhatárokat, a csempészek ra­vaszsága sokszor kifog minden el­lenőrzésen. A cseh-szlovák határon egy egész csempész múzeumot állíthattak volna már össze azokból a lelep­lezett csempészeszközökből, ame­lyeket a megcsípett, tettinért csem­pészektől elkoboztak. Néhány érdekesebb esetnél szem­tanúja voltam a leleplezésnek ma­gam is; ezeket igyekezni fogok a „Szatmár és Bereg“ olvasó közön­sége szántára hűen leirni: Nemrégen a vasúton, egy ur kí­séretében egy határszéli vasútállo­másra egy uj zongora érkezett, amely kivölről egészen rendes zon­gorának látszott és valóban nem volt rajta semmi gyanús. A vámőr, — amikor egy hatalmas ládában a zongorát a vasúti teherkocsiból kiszállították — csak ránézett a zongorára és rendben találta a dol­got. inkább szórakozottságból, mint mert a mostani ifjúság sem fog méltatlan lenni hősi halált halt elődeihez, a nagymagyar hősökhöz, a dicső hősökhöz. Ez a mai magyar ifjúság is, ha kell vérével is megpecsé­teli a magyar feltámadást. Hi­szem, mert tudom, mert látom, hogy a mai ifjúság éi, küzd. dolgozik. Tudatában van hiva­tásának s afelé célegyenest tö­rekszik. A mai ifjúságnak van hite, van meggyőződése, van erős akarata. Tudja, hogy ő azért él, hogy megváltsa ezt a nemzetet. Juttassa eszünkbe végül a mai nap azt is, hogy a kegye­lem, a feltámadás nem embe­rektől, hanem az Istentől jöhet és fog is jönni csak előbb Is­tent és egymásban pedig a testvért kell megtalálnunk ! gyanúból leütött egy billentyűt és csak akkor ámult el, amikor a zongora nem adott hangot! Persze rögtön megvizsgálták most már a zongorát és kiderült, hogy biz az csak kívülről zongora, belül egyszerű láda az egész, amelynek rekeszeiben drága selymek és szö­vetek húzódtak meg. Mindezekre a holmikra óriási a behozatali vám és ezért igyekeznek becsempészni őket a vámilletékek lerovása nélkül. Leggyakoribbak persze az olyan utiládák, amelyeknek nem­csak a feneke kettős, hanem még az oldalfalaik és re­keszeik is mind kettős falúak és a két fal közé sok drága holmi elfér. Egy-egy Cseh-Szlovákia felől szállított kocsirakomány faforgács­ról is kiderült már, hogy nem fe- nékik tejföl, azaz, hogy faforgács, ami bennük van, hanem csempészett árut rejt a forgács közepe. Egy női nyári felöltő bélése kö zepett egy 5,000000 korona értékű „Gobelin“ képet találtak. Egy fest­ménynek a ke ete belül üres volt és arany-gyü úk rejtőztek az üres lécecskékben. Egész láda vajjal volt tele. A vámőrök bizony belefurtak alapo­san és ime, csempészett áruk voltak a vaj közepében. Egy rugós bőrülés rugói k'özőtt textil árut találtak a vámőrök. Egy kis éjjeli szekrénynek, az oldalfa­lai voltak kettősek és árut rejtettek. A legfantasztikusabb dolog volt azonban a szeszes kannák lelep­lezése. Egész kocsirakománnyal szállítottak messze az ország bel­sejéből Cseh-Szlovákia felé sze­szes kannákat — állítólag szesszel megtöltve. Bármelyik kannát pró­bálták is meg a vámőrök csaku­gyan szesz jött belőle, ha önteni próbálták. Egyszer azonban az egyek vámőr mégis úgy találta, hogy felette nehéz ez a szeszes kanna. Szétbontott tehát egyet és akkor kiderült a meglepően ügyes ötlet; fi bádogkanna kettős volt. A nyílástól egy kis cső húzódott a fenékig és ebben a csőben csak­ugyan szesz volt. De a cső körül .a vaskos bádogkanna belseje kü­lönálló edény volt, amely nem szesszel volt tele, hanem drága „Hollandi kakaóval“! Persze, ha egy kannából kihúzták a dugót és öntötték belőle a szeszt, hát a szesz jött a csőnél és a vámőr megnyugodott, Szesz volt a kan­nában 1 Hosszú ideig folytathatták a ravasz csempészek ezt az Ügyes manővert, amig végre véletlenül rajta vesztettek. De addigra nagy összegeket nyertek persze a kakaó­csempészésen. A legravaszabb eset azonban, amellyel a vámőröknek dolguk volt, egy galiciáner zsidó ember esete volt. Kocsin érkezett az egyik kis határ-állomásra és 10 kg. só volt néla. Amikor elkobozták tőle és megkérdezték, hogy van e nála még valami, a legegyszerűbb naivitással adta elő, hogy nincs semmi!!... Csempészek titkai. — A .Szatmár és Bereg“ eredeti riportja — Nagykárolyba is utazhat autón! Szabó István és Társa hat személyes Iukszus autófuvarozási vállalata megnyitotta a forgalmit az eddig nehezen megközelithetö elszakí­tott városok felé. — Érdeklődni lehet Kossutlvutca 445. (Községháza mellett.) Telefon 64 szám Szabó István, 51 szám Lengyel Péter. Fizessen elő a „Szatmár és Beregi hetilapra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom