Szatmár és Bereg, 1926 (6. évfolyam, 3-50. szám)
1926-08-01 / 32. szám
SZATMAR és BEREO 1926. augusztus 1-én. Cserkészeink a Nemzeti Nagytáborban! FI táborozó mátészalkai csapatok a Nemzeti Nagytáborban számottevő eredményeket értek el. — A „Szatmár és Bereg“ munkatársától. — masgénak vallja s segiti a képvi seiőt, aki mindenkor csak a mun kát a megértést, s a szeretetet hirdette. M*jd Kovács Jenő a házi- kisasszonyt Gaál Józsát a képvise lő kedves és bájos leánykáját köszöntötte fel. A toasztokra dr Qaál Endre szellemesen válaszolt, megköszönve a kedves ünnepséget amelyben őt részesítették s újból Ígéretet tett, hogy ezután is a kerület érdekeinek fogja minden idejét szentelni. Dr. Bornemisza Béla inditványá ra az egybegyűltek gr, Bethlen Istvánt és Mayer Jánost táviratban üdvözölték. A társaság éjfé utánig volt együtt a legkedélyesebb hangulatban és a tárogató bus akkordja mellett csak éjfél után kezdett szétoszlani. 2-jk oldal. ___________________ Ha ranpzeníÉ's Gulácson. — A »Szatmár és Bereg“ tudósítása. — Ma már nem olyan nagy eset egy uj harang felavatása, mint ezelőtt Kezdjük megszokni hogy mindenütt uj harang lesz ahol a közömbös vagy hideg világnézet hamuja alól kicsap az áldozatos hit meleg lángja Julius 25-én itt sem történt különös, de ami történt, szép volt s lelketemelő Még az is, ami nem tartozott a műsorhoz : fehér galambok repkedtek a levegőben, mig a virá- gokkal, kendőkkel borított harangot beharmatozták az ősz esperes megáldó szavai. .. Ez az ősz esperes Lánczy József volt, ki a templom előtt, hatalmas szónoki lendületlel szívből jövő imád Sággal végezte a harang megáldását. A szemekben megcsillanó könnyek tettek bizonyságot, hogy most a szenvedésben és örömben együttérző magyar szivek beszélgetnek egymással, A zsúfolásig megtöltött nagytemplomban Kelemen Gyula e. m. jegyző imádkozott, majd utána igen szép s gondolatokban gazdag alkalmi beszédet tartott Palágyi István e. m. főjegyző. Úgy az imádságon, mint a beszéden végigvonult a rab magyarok bánatá nak sötét Jellege, hogy e sötét háttérből annál élénkebb fénnyel ragyogjon ki a szabadulás, a boldogabb jövő fényes csillaga. Közben a da- iárda énekelt, amelyet Berták László kántor vezetett Más falukban már régen elharangozták a delet, amikor oda ülhettünk a 70 terítékes közös ebéd mellé, hol szellős sátor alatt, pohárköszöntők mellett aikonyaVg maradt együtt a lelkiekben és testiekben meggazdagodott vendégsereg kik között ott láttuk Guiác-y István e m. gondnokot, Gulacsy Dezső ianácsbirót és a környék együttérző lelkészi karát. Azóta naponként megkonduit a 700 kg os szép, uj harang, a gulácsi áldozatkész hívek örömére. Ott zeng, zug a magasban, hirdeti Isten dicsőségét s ébresztgeti a hitben alvókat. Ha valaki össze tudná sűríteni mélyen búgó. orgonás hangját: ágyu- dörgés is lehetne belőle De minek ? Még egyelőre hadd ébresztgesse az alvó lelkeket s hadd szállongjanak körülötte játékos, fehér galambok. Béke velünk I,,, K. Gy. Hangos riadóra ébredt egy szép júliusi napon ezer, meg ezer cser- készfiu. Nemzeti Nagytábor! Első alkalom sok fiatal szív szere tétének egybeforrasztására, a lel kék összehangolására s a magyar cserkészet egységes erejének megmutatására. A magyar cserkészmozgalom eme nagyjelentőségű eseményére az ország összes cserkészcsapata lázasan készülődött s minden cserkész- fiú remegő várakozással tekintett a Nemzeti Nagytábor elébe. A mátészalkai cserkészcsapatok, a 232. sz. „Kö’csey“ és a 964 sz. .Bercsényi“ csapat is, mint az ország valamennyi csapata, idei s egyszersmint első táborozásukat a Nemzeti Nagytábor testvéri együttesében rendezték meg. Elindultunk, vidám, nagytábori nóták dallamára s hosszú utazás után ugyancsak vidám nótaszó mellett kanyarodott be vonatunk a megyeri Károlyi féle gyártelep végállomásara. A vonatról itt már látni lehetett a fehéren megcsillanó sátrakat, melyek minket üdvözölve integettek kedvesen felénk. Éljeni tört ki az öröm s zúgott végig* a kocsisoron. Megérkeztünk! A jókedv zaja a teherautók zúgásába vegyült, amelyek podgyá- szaink beszállítására ideges püfö- géssel sorakoztak. A forró napsütésben hüs enyhülést Ígérgető öreg Duna mellett a poros országúton jutottunk be a tábor területére, hol a parancsnokság jószivü fogadtatásában volt részünk. A fáradalmas, hosszú ut után pihenőre nem vágytak a fiuk, hiszen nagy feladat előtt állottak még, ami az újság ingerével hatott előttük s ez megkétszerezte munkakedvüket : tábort kellett épiteni 1 Nosza, lett élénk mozgás, mindenkinek akadt munkája s mindenki örömmel kereste azt s így nem csoda, ha pár pillanat múlva állott a két hatalmas harminc személyes sátor, aminek hűvös árnyéka most már megérdemelt pihenőre csalogatta a fiukat. Lassan-lassan leszállóit az este s a Nap aláhanyatlott a fejüket büszkén felemelő Budai-hegyek ormai mögé. A hatalmas folyam ezüst fodrai izzó arannyá, majd sötét bi- borszőnyeggé változtak s az este hüs, harmatos szellője édes csókot lehelt a cserkészfiuk fáradt arcára s meséje elringatta a drága anyaföldre lehajtott fejüket. Egy ideig még hallgatták a magát kellető enyhe szellő suttogását, ami lelkűkben összeforrt, összefonódott a szülői ház, az édesanya képével, szerető tekintetével, aki talán első alkalommal nem simogatja legdrágább kincsét védő kezeivel. Az este titokzatos csendjében, a ki gyűlő csillagok kiváncsi szeme, í széles Duna párás lehellete s a hazalátogató gondolat megszólalása mellett megszólal a föld is. amely már ezer éve döngött Árpád és nemzetének léptei alatt s amely szorosan ölelve őrzi büszke nagyjaink csontjait. Most sok ezer dobogó kis szív, sok ezer reá hajtott fej érzését, gondolatát összeforrasztja, szoros kapcsokkal fűzi össze testvérekké őket s belesu- sogja a forró kis szivekbe s tiszta lelkekbe ősapáink erős hitét, örök akaratát, Cserkészek, fiuk szeressétek egymást, szeressétek, mert a testvéri szeretettel megáldott szi vekben forr igazi, őserejü magyar vér, ami ma ritka s amire ma mégis olyan nagy szükség van! S a cserkészfiuk álmába beienyulik, lelkűkkel egybeforr az ősök üzenete s megnyugodva lépnek álom* ország virágos kertjébe Édesanyám 1 boldog vagyok, hogy testvére lehetek itt mindenkinek s testvéri szeretetben én is munkálkodhatok azért a szent Földért, amelyen születtem ! . . . Minden elcsendesül ... az éjszaka halad . . . mignem az égbolt egyik felén megtörik a sötét kárpit, a csillagok mintha szétszaladnának s nemsokára felemeli aranyban izzó fejét a Nap s ki* váncsi mosolygással tekint szét a megyeri dombokon. Nem sokáig szemlélheti a fenséges látványt nyújtó csendes tábort zavartalanul. Ébresztő kürt hasit bele a reggeli csendbe. Egyszerre megeleve* nedik a tábor; cserkészek dugják ki borzas fejüket a sátrak nyílásán. Még ásítani sincs idejük, pár pillanat múlva mindenki talpon van s kezdődik a pihent tagok munkája, a reggeli torna. Utána mosakodás, tisztálkodás a jó hűvös megyeri vezeték vizben. A sátrakat úgyszólván kifordítják, hadd járja át a kacagó napsugár a legkisebb zugát is Kikerülnek a szalmazsákok is szellőztetés céljából s rendberakva sorakoznak a napfé nyes „udvaron“. A kép olyan, mintha az egész táborban nagytakarítás lenne. — Most éles sipszó és vezényszó hangzik s zászlófelvonáshoz a cserkészek készen, teljes öltözetben máris sorakoznak, feszesen igazodva négyszögben, az árbóc körül. Ünnepélyes csend ... Mindenkinek felemelkedik a lelke a magasba s buzgó kis szivek viszik fel fohászukat a magyarok nagy Istenéhez s a magas árbócra felszálló háromszinü táborlobogó- vaí együtt száll az ének ... hiszek Magyarország feltámadásában ,. .Amen. — Amint nyolcezer c.^erkészfiu buzgó imádkozással lelkét kitárta Istene előtt, megint változik a tá* bor képe. Ezúttal az éhes gyomrok követeléseinek kielégítéséről van szó. A reggeli kiosztása is rendben, sorakozással történik. Reggeli után foglalkozás, szórakozás addig, amíg fáradhatatlan szakácsaink a tízóraival ismételten meg nem za* várták. Sorakozás, rend nélkül ez sem megy, de itt a vezényszavak valami módon lágyabb zengést vet' tek fel, amint a „Kölcsey* csapat legkisebb őrsvezetője nekünk élénken szemléltette : „irány ... a va- jaskenyér, őrs in-dulj I“ így azután mindennek megvolt a maga formája. Azt hisszük azonban, hogy ebben az esetben az irányt felesleges is volt megjelölni 1 Délelőtt 11 órakor kezdődtek a versenyek és taríottak ebédig, ami után szabad pihenő és fürdés volt a programm. Délután fél 4 tői vacsoráig szintén versenyek folytak, melyek legtöbbjében csapataink igen eredményesen szerepeltek. Az uzsonna és a vacsora közti időt a nem versenyző otthonmaradottak kedves szórakozásokkal, énekkei, játékkal töltötték el. Érdemes megemlíteni s cserkészeink eredményes munkájáról tanúskodik az, hogy a versenyekben, amelyek inkább voltak testvéries erőpróbák, mint versenyek, a mátészalkai csapatok számottevő eredményeket értek el. A 232. számú „Kölcsey“ polgáriskolai csapat első csoportba került a kézügyességi versenyben, éjszakai nyomkeresésben, úgyszintén igen jó helyezést nyert első segélynyújtásban, céllövészetben s tábortűzi szórakozásokban, melyekben a most már igazolt 964. számú „Bercsényi“ csapat is nagyon jó eredményeket ért el, sőt szakácsaik dicséretére legyen mondva első helyre kerültek a főzés tudományában. (Nem lehetetlen, hogy ravasz agyafúrtsággal előbb a döntő, ill. „döntögető“ birót főzték meg egy kissé, ami olyan melegben nem is lehetett nehéz feladat). (Folytatjuk) Juhtenyésztők figyelmébe Mint már hírül adni alkalmunk volt a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara a juhtenyésztés tenyészszinvonalá- nak emelése érdekében Központi Juhászati Törzskönyve alapján augusztus hó 8 án Debrecenben a sertésvásárpénztár telepén tenyészkos — árverést fog rendezni. Az árverésre történő bejelentésekből megállapítjuk, hogy azon az ország legjelesebb juhtenyésztő uradalmai vesznek részt, akiknek juhállományuk évről-évre osztályozva és bo- nitirozva lesznek. Igen indokolt tehát, hogy a juhtenyésztő gazdák ezt a kedvező alkalmat felhasználják és itt szerezzék be tenyészkos szükségletüket, mert az itt vásárolt tenyészkosok feltétlen emelni fogják juhászatunk tenyészszinvonalát. Az árverésre vonatkozó bármilyen felvilágosítással készséggel szolgál a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara Debrecen Hunyadi utca 5 szám,
