Szatmár és Bereg, 1926 (6. évfolyam, 3-50. szám)
1926-07-25 / 31. szám
4-tk oldal. SffijTMAR és BEREO 1926 julius 25-ép. Hármas hát — Négyes hát. (Levél) Tisza, Túr és Erdőhátiak megtisztelték Bethlen Istvánt és egye* temlegesen díszpolgárrá választották. „Tiszaháti“ ki is oktat, mire való volt vagy volna ez a díszpolgári oklevél. A kitartó bizalom mellett azonban elfeled két dolgot, amit mi, örökös ellenzéki Szamos- hátiak, nem hagyhatunk szó nélkül. Elsősorban is a miniszterelnököt azért választottuk diszpolgárá, mert főként góbés, gólyalépő politikával olyan eredményeket ért el nemzetünk javára, amik miatt megérdemelte e megtiszteltetést még, ha nem követhetnék (6 miatta), vagy nem követnők (magunk miatt) is további útjában. Másodszor pedig nem hármas, de négyes hát válasz* tott. Annyira nem hagyható el a negyedik, hogy számszerűleg is legalább jelenti a választó községnek a mi hátunk : a Szamos- hát! Így van ez tisztelt „Tiszaháti“ Uram ! Satis fecere ! Szamosháti, Gazdasági cselédek kitüntetése. A m. kir. földmivelésügyi miniszter Péchy László főispán előterjesztésére Horváth Ferenc csen- geri, Nagy András csarodai lakos gazdasági cselédek, valamint Czu- bor Sándor darnói gazdasági munkás részére egyenkint 500000 K jutalmat engedélyezett és egyidejűén a jutalmazottak részére adományozott elismerő oklevelet szintén leküldött. Szükséges és kívánatos most már, hogy az igy kitüntetettek szorgalmas, hűséges és becsületes munkássága különösképen kiemeltessék. Ezért a pénzjutalmak és elismerő oklevelek megfelelő ünnepély keretében a közigazgatási hatóságok és a gazdaközönség közreműködésével oly módon lesznek átadva, hogy a jutalmazottak előtt kifejezésre jusson a jutalmazás erkölcsi értéke és hogy a cselédek és munkásnép előtt a jutalmazottak követendő példája kiemeltessék. Kanadai kivándorlók felvilágosítása. Nap és nap mellett jelennek meg az aiispáni hivatalban Kanadába útlevelet kérő felek, akik csaknem mindannyian azt mondják, hogy vagy egész vagyonukat, vagy annak egyr*szét eladták és a kapott vételárral mennek ki Kana* dába, azért, hogy az utazás után megmaradt pénzükön ott földet vegyenek. Ezzel kapcsolatban az alispán rendeletet adott ki s ebben kitér arra, hogy többekkel beszélt, akik Kanadát megjárták, vagy a kiknek a hozzátartozójuk ment ki Kanadába és az ottani viszonyokról közvetlenül vagy közvetve tájékozottak, s ezek azt mondták, ami* két a napilapokból is olvasunk, hogy Kanadában az elhelyezkedés végtelen nehézségekbe ütközik, a munkaalkalom nem kínálkozik úgy, a mint azt a kivándorló remélte és még nagyobb csalódás éri azokat, akik pénzzel, talán sok pénzzel mennek ki, mert a földvételnél áem kínálkoznak kedvező alkal-* mák. A túl sok utánjárás, a tolongás és a tolongásban a tolakodás, minden nemzetnek az előtérbe* helyezése, de a magyarnak ott is a háttérbe szorítása olyan kedvezőtlen jelenségek.a melyekkel a kíván- dorlott számolni nem tud és meg* adva magát a kényszerűségnek, ha pénze nincsen vállal olyan munkát, amilyet adnak, ha pénze még maradt, kénytelen a véget érni nem akaró utánjárás, költekezés és a legnagyobb bizonytalanságban való vergődés közben most már csak a minden kultúrától távol eső vidékeken egy darab földet megvásárolni, amelyet ha meg tud művelni, hasznosítani nem tud, mert olyan vidékeken kapja a hol közlekedési eszközök már nincsenek, a mellett a viszonyok kiismerhetetlenek előtte és az ottani rendezetlen állapotok mellett segítségére senki sincsen, a maguk hasznát néző ügynökök kezében fekszik a boldogulása, azok irányítják a sorsát. Tudjuk azt is, hogy ez évben 5000 angol családot telepítenek le Kanadában, de már csak a távol eső vidékeken, ezek kapják ott is azokat a földeket, amelyek a nehéz gazdálkodás feltételeinek a legjobban megfelelnek. Mi juthat hát a magyarnak ! Kötelességünk felvilágosítani a nép köréből a tömegesen kivándorolni szándékozókat és tőlünk telhetőén megakadályozni megértetés utján, hogy eladják a házukat, földjüket, beszéljük rá, hogy ne vegye a vándorbotot a kezébe és főleg ne vigye ki a családját a legnagyobb bizonytalanságba. Aki mégis ki akar vándorolni, azzal értessük meg, hogy csakis munkára és a családja nélkül vándoroljon ki, mert ha egykét év alatt ottan kiismerte magát, a munkaalkalmat kihasználhatja és ha a viszonyokat kiismerte és a nyelvet is elsajátította könyebben intézheti a dolgait. Az ilyen ember, ha meggyőződött, hogy ottan a föidvétel ránézve előnyös, kevesebb aggodalommal ad hatja el idehaza a házát, földjét és ha a pénzét jól befekteti és megfelelően elhelyezkedett nagyobb megnyugvással viheti ki magához a családját. Felhívja tehát az alispán a községi jegyzőket, figyelmeztessék a kiván- rolni szándékozókat, hogy Kanadában az elhelyezkedés már fentiek szerint is igen nehéz, de ha mégis ki akarnak menni, a házukat, a földjüket a kimenetelük idején ne adják el, a családjukat ne vigyék magukkal, hagyjanak idehaza mindent, magukban menjenek olyan legkisebb pénzösszeggel, amely a kiutazásukhoz és a munkábaállá- sukhoz feltétlenül szükséges és ha a künnlétükkor módjukban lesz előnyösen vásárolni, de az itthoni ingatlanaikat eladni szükséges úgy adják el azokat és vegyék meg ottan a földet és ha letelepedtek, csak akkor vitessék ki a családjukat. Mielőtt rádiót venne, forduljon felvilágosításért a Magyar Távirati Iroda mátészalkai fiókjához, Halálos szerencsétlenség ért egy nagyecsedi kislányt, aki a nagyapóval akart kocsikázni. Múlt számunkban röviden megemlékeztünk arról a Nagyecsed községben történt halálos szerencsétlenségről, amelyről tudósítónk most a következőkben számol be : Bíró Bálint és felesége Tóth Ág* nes nagyecsedi lakosok közös háztartásban éltek az asszony édesaty jával Tóth Istvánnal. E hó 12-én történt úgy déli 12 óra tájban, hogy az öreg Tóth István befogta a szekérbe a két lovat, hogy lisztért menjen a malomba. Mikor már felült a szekérre, a 2 éves kis Biró Mariska, a Tóth István unokája, fel- kérezkedett a szekérre, hogy ő is megy a nagyapóval a malomba, mert szeretne egy kicsit kocsikázni. A nagyapa nem sokáig kérette magát, hanem ölébe vette a kislányt és megindult a kapun kifelé. Alig értek ki az utcára, az egyik ló valamitől megijedt és felrúgott. A rúgás olyan erős volt, hogy a kosárvesszőből font szekér kas falát kilyukasztotta, ebbe a ló lába bele« akadt s a ló a kast lerántotta a szekér rudjára a két ló közé s az összeroncsolódott kasból kiálló egyik hegyes vess*.őszilánk belefu- ródott a gyermek jobboldali fejeré- szébe. A lovakat Murguly Bálint és Murguiy Imre nagyecsedi legények csak nehezen tudták megfékezni s az öreg Tóth Istvánt ájultan vették ki a lovak közül, a kisleány pedig a szekérderékban sirt. Rögtön orvost hivattak, de ez nem segített rajta, mert a szerencsétlen gyermek harmadnap virradóra irtózatos kínok között meghalt. Öngyilkos pátyodi öregasszony. Veligdan Mihályné szül. Vasán Julianna 53 éves pátyodi lakos, mialatt családja kint a mezőn dolgozott, a lakásán felakasztotta magát. Öt év óta gyomorrákban szenvedett. Az utóbbi napokban semmit sem evett s buskomor volt. Az öngyilkosságot az ugyanabban a názban lakó Veligdan lilésné vette észre, aki a szomszédok segítségével levágta az öregasszonyt, aki mindig jó egyetértésben élt a családjával s igy az öngyilkosságra más oka nem lehetett, mint gyógyíthatatlan betegsége. Nagy részvét mellett temették el. Agyonütött a villám Jándon egy tizenhétéves leányt. Folyó hó 16 án este 7 óra tájban nagy vihar vonult keresztül a beregvár- megyei Jánd község határában, ahol vitéz Mándy István tagjában a tulajdonoson kívül Rékási Dániel és Jancsó Mária 17 éves leány dolgoztak. A záporeső elől mindhárman a keresztek alá menekültek, még pedig a két férfi az egyik keresztbe, a leány pedig a mellette lévő keresztbe bujt bele. Egyszerre csak irtózatos dörrenés hallatszott s az a kereszt, amelyben a leány volt, füstölögni kezdett. A két férfi odarohant, de már csak a leány holttestét húzták ki a kereszt alól. A villám agyonsujtotta. LEVENTE HÍREK. A törvényhatósági testnevelési bizottságban felállított jogvédelmi osztály, nagyszerű gondolata volt alispánunknak. Mégis, mint a hivatalos lapból olvassuk, ez a rendelet kellő megértésre nem talált. A főszolgabirákat és jegyzőket felhívja ezért az alispán újból, hogy rendelete eredményessége érdekében mindent kövessenek el. Nem akarom közvetlen megokolni a Jogvédelmi osztály felállítását, — ismerteti alispán — mert remélem, hogy cim azt úgyis kellőképen át- érzi, de felhasználva az alkalmat idézem Tisza István grófnak, Kovács Sebestyén Endre főispánhoz intézett levelének egy részét azzal, hogy az abban foglaltakat mindig szem előtt tartva teljesítsék hivatalos működésüket. „Általában az a meggyőződés vezet, hogy a köz- igazgatási hatóságok első dolga, hogy igaz barátja, tanácsadója, gondviselője legyen a szegény embernek és sokkal elnézőbb szemmel nézem az ügyiratok és nyilvántartások ellátása körüli kisebb hanyagságokat és mulasztásokat, mint azt, ha közönyösséget látok a hatóságok ezen legnemesebb és legfontosabb hivatása iránt.“ — A levente oktatók műsoros táncestélye. Vármegyénk törvény- hatósági bizottsága által rendezett ifjúsági oktatói tanfolyam hallgatói a volt szatmári 12 honvédgyalog- ezréd és a cs. és kir. 5 gyalogezred emlékoszlopa javára julius hó 31-én, szombaton, Mátészalkán az Iparosok és Kereskedők Székházénak helyiségeiben este 8 órai kezdettel műsoros estéllyel egybekötött jótékonycélu zártkörű táncmulatságot rendeznek. Műsor: 1. Him* nusz. Énekli a tanfolyam énekkara, 2, Megnyitó beszéd. Tartja Som- lyay Endre tanfolyami hallgató. 3. Komoly szavalat. Tartja Márton Gábor tanfolyami hallgató. 4. Nem, Nem, Soha! ... Énekli a tanfolyam énekkara. 5. Monolog. Előadja Fesz- tóry Micike 6. Bölcsődal. Énekli a tanfolyam énekkara. 7. Csárdái jelenet, magyar szólóval; Papp Eliz és Hunyady János. 8. Szózat. Énekli a tanfolyam énekkara. Az ópályii levente egyesület augusztus hó 1-én, vasárnap tánc- mulatságot rendez. A „Szatmär és ßeres“ birdetési tarifája: Hasábmilliméterenként 500 K Nyilttér mm. soronként 1000 K Állandó hirdetőknek kedvezmény Lapunk könyvkereskedésében egy ügyes ki f utófiut felveszünk.
