Szatmár és Bereg, 1926 (6. évfolyam, 3-50. szám)
1926-07-11 / 29. szám
1986. iuüus 1t-én SZATMAR éa BEBEO 3-fk oldal. A Szatmár és Bereg hasábjain yszer már megemlékeztünk a tisza esi tánciskoláról, Nem volna teljes híradásunk, ha a kurzust záró zsgabál eredményéről lefolyásáról Szatmár és Bereg olvasó közönsé !t nem tájékoztatnánk Már a kora délutáni órákban kezd k érkezni a helybeli tánciskola kur- ist záró vizsgabáljára a meghívott indégek; seekeren, kocsin. A tánc- inár meghívta az egész környéket Minduntalan nyillott a kapu, s gy egy kocsi vonult be az udvarra tánciskola helyisége elé. Az asszo yok elegáns báli ruhákban, a leá tyok ijedt arcú szótlan kis teremté ek, akiknek nagy gondot okozott ez i nap. Fehér ruha mindegyiken, ha uk leeresztve, arcuk rizsporozva Fér jak helyzetük szerint különféle felső -uhát viseltek. A sok fehéringmell úgy feszült, mint megannyi vért Mindenütt csak frissen borotvált arcokat lehetett látni Pontban nyolc órakor kezdődött meg a vizsgából! .... A táncoló áradat egy kettőre magával kapott komikusán vetett ide oda, cigányok dobogójához, egy ked vés mamához és végre egy kényelmes fotelhez Kisgazda fiuk, vámőr- szakaszvezetök, csendőr őrmesterek, szünidőre érkezett diákok táncolnak előttem — boldogan, a tánciskola bá jós növendékeivel A nagy acetelin lámpa csil lógó fénykévéket vet a táncoló áradatra, habkönnyű szoknyák parfüm felhőbe burkolva, ringva suhannak zizegnek, Tekintetem csillogva kopasz kodik bele egy csomó illatos fiatalságba, amely összesimulva, szótlanul keringőzik. Kikeresem én is a legfehérebb ruhás és legbarnább szemű kislányt, amely e percben tizenhatéves édes csacsiságával adja át magát a muzsikának. Egy szikár magas szőke jegyző gyakornok irigylésre méltó módon bosztonozik a terem közepén. Min denki oda figyel A kis anyák elégedetten mosolyognak. A pattogó val cernek egy ütemmel vége. Megkezdődik a tánciskola végzett növendékeinek vizsgaszerü táncolása. Szőke, barna, csillogó szemű kislányok suhannak el előttem egy egy fölényes pilanatással adják tudtom ra, hogy a tánctudomány alcpisme rétéit mesteri vezetés mellett elsajátították. A mamák várakozó szemmel néznek rám — tudják miért vagyok itt . . . ? ismernek s a kíváncsiság közlékenyé teszi őket. Kiváncsiak, hogy mit fogok irni. Mikor vége a vizsga táncnak, kezdődik a szilaj csárdás a gyorsabb polka és olvadóbb valcer. A mamák boldogan, örömkönnytől ázott arccal ölelik keblükre kedves, bájos gyermeküket. Tizenkét órakor már a terem le- vagője fülledt, forró, halk sóhajtások vegyülnek a libegő táncba A cigány fáradtan huzza, hervadt virágok hullanak a földre. Két órakor búcsúzom a táncmes- terlől. Kint friss tiszai levegő lehel rá könnyö felöltőmre. Halkan, bágyadtan ballag mellettem a kis kuzi- nőm, és én csendesen álmodozva megyek mellette. A tánckolonia növendékeinek felkérésére ezen a komoly helyen mondok köszönetét a táncta nárnak, továbbá Kozma Sándor és Gubacsy Albert uraknak, kik tiszabecsi tartózkodásom ideje alatt min den tekintetben segítségemre voltak, szives magyaros vendég látásukkal, lebilincselő kedvességükkel. Kovács Gyula. Kisar nagy napja. — Hármas ünnepély a Tisza partján. — — A „Szatmár és Bereg“ tudósítása. — Julius 4-ére volt meghirdetve a kisari megújított templom felszentelése, a hősök emléktáblájának leleplezése és a Kalvineumi ünnepély. A jó Isten gyönyörű, szép időt adott erre a napra, mintha azt akarta volna ezzel mondani, hogy Néki kedve telik az ilyenben, amikor az ő gyermekei azt mutatják meg, hogy az Isten házának a leg szebbnek és a legnagyobbnak kell lenni a faluban, továbbá mikor azt mutatják meg, hogy él szivükben a hála és kegyeletes emlékezet azok iránt, akik véröket és életö két áldozták hazájukért és magyar testvéreikért és végül, mikor tanúságot tesznek arról, hogy az árvák ügye, nagy, szent, közös ügye min* den magyarnak és minden keresztyénnek ! A szépnek Ígérkező nap csakugyan szép volt külsőleg, belsőleg egyaránt. Szatmárból, Beregből sokan oda gyűltek az ilyen ügyek iránt szeretettel érdeklődők. A szatmármegyei lelkészek, tanítók és lelkes világiak: felsőbb és alsóbb rendekből Sipos József esperes vezetésével, ugyanígy a beregiek Lánczy József esperessel az élükön. A templomszentelési szertartást Dr. Balthazár Dezső a tiszántúli fáradhatatlan püspök végezte megható és megragadó erővel. Minden szava és minden áldása a prófétákra és apostolokra emlékeztető volt. A templom falába épitettékes hősök emlék-táblája előtt - a megjelenésben mindenki sajnálatára akadályozott Péchy László főispán és a beteg Dr. Erdős Károly theologiai igazgató helyett — Görömbey Péter nagykállói nagytiszteletes, tudós lelkész tartott alkalmi beszédet. Az emlék táblát a kedves Kiss An« nuska (a lelkész leánya) koszo- ruzta meg, a nagyari csendőriskola pompás növendékeinek tisztelgése közben. Ezen ünnepségek után Nagyar és Kisar községek képvEelőtestü- lete közös gyűlésükön Dr. Gaál Endre nemzetgyűlési képviselőt bizalmuk és szeretetük jeléül disz» polgárukká választották és á'ad- ták néki a diszes és Ízléses okleveleket. Déiben a hatalmas vendégseregnek bőséges és Ízletes közebédet szolgált fel az ügyes Gacráiyi fe hérgyarmaH vendéglős. Egy nagyon kedves és előre meg nem beszélt epizódja is volt e szép napnak. A szatmári esperes vezetése mellett a szatmári és beregi papok átkeltek ebéd után a tiszai réven Bereg földjére és a ti- vadari pap negyedik gyermekét, három hetes kis fiát, a szent ke- resztséggel Kálmán névre, Sipos József esperes szolgálatával, meg keresztelték. Ennyi komája sn volt még egy embernek, mint amennyit most szerzett egy csapásra Ftilöp Sándor tivadari lelkész. Délután fél 5 órakor volt aztán a napot fényesen berekesztő kál- vineumi ünnepély, amelyen a kálvinisták dicsekedései és szemefé« nyei szerepeltek nagy hatással, mély nyomokat hagyva a főkép intelligens hallgatóság lelkében. Kiss Ferenc egyetemi tanár, a kálvine- umi lelkész árvák atyja, Dr. Révész Imre debreceni lelkész, országos hírű szónok, egyh. kér. főjegyző, Varga Ferenc vásárosnaményi lelkész — az Operába hiába csalogatott édes hangú pacsirtánk — mind-mind könnyeket csaltak sze* műnkbe, mennyei tüzeket és szent elhatározásokat adtak nagy tettek véghez vitelére, az élet uj értelmezésére. Boda Ferenc turistvándii segéd lelkész szavalata is méltó volt a kisari nagy naphoz. A kisari nép, Isten kegyelme folytán, a maga büszke gazdagságából egyrészt, a jószivü és kegyes adakozók adományából, másrészt most már minden külső kellékkel el van látva a belső megújhodáshoz. Gyönyörűen, puritán Ízléssel megújított temploma uj orgonája, uj ezüst kegyszerei (keresztelő edény és urvacsorai kellékek) vannak. Mindezek annak a jelei, hogy ott már eddig is nagy hűséggel élesztgette a derék lelkipásztor: Kiss István az Ur Isten szeretetének sz^nt füzét és minden reménység meg van arra, hogy Kisarban az emberi lelkekben is fel fog épülni Istennek egy«egy dicső szent temp loma és hogy ott a hit és jócselekedetek oltárán még sok áldoza tot fognak bemutatni az Isten dicsőségére. Nem hagyhatjuk megemlítés és dicséret nélkül azt a kiváló munkát. amelyet a szép templomon elsőrangú, magyar, fehérgyarmati mestereink végeztek: az ács, kő- mives munkában Korponay Gyula és Bereczky Ferenc, az asztalos munkában Bányay László, Bányay Lajos és ifj. Bányay Lajos (valóságos iparművészek), a falfestésben pedig Tóth József nyirmadai festő Az egyhm. kiküldött szakértője Kovács Zsigmond fehérgyarmati ia- kos volt. ________ Kása Béla. “el adó Cégénydányádon, hatszáz mázsára felbecsült legszemesebb faj (túlnyomóan repett, jonathán, partneri) permetezett szépen fejlődő a I met érmés 1LLÉSY GYULA tulajdonosnál, végállomás Fehérgyarmat. HÍREK. FURCSASÁGOK. A fehérgyarmati járásbíróságot Jónkra akarják vinni. Persze az igazságügyi kincstárnak ez a köny- nyebb megoldás, mintha építene. Ami mégis csak — olcsó igazság. * A szamosszegi dágványos utón kocsijával felborult s lábát törte egy földesur, mire a kocsisa gratulált neki . . . Mert azt mondja — a nyakát is törhette volna. Első mise. Ritkaszép és lélek« emelő ünnepség színhelye volt az elmúlt vasárnap a mátészalkai rk. plébánia templom. Itten mutatta be Istennek első szentmiséjét Müller István egri érseki egyházmegyei papnövendék, a budapesti tudományegyetem ötödévet végzett the- ologusa. kit junius 20-án szentelt áldozópappá Egerben Szmrecsányi Lajos egri érsek. Az ujmisés ősi szokáshoz híven szülőföldjének templomában, Mátészalkán, szerettei körében mondta el első szentmiséjét. Erre az alkalomra junius 4 éré virágtengerbe borították el a templomot a hívek s 10 órakor ünnepi menetben indult el a papság az ujmisés édesanyjának, özv. Müller Józsefné kereskedőnek házához, hol Molnár Károly plébános alkalmi beszéddel hivta meg az ur templomába az ujmisést ki ekkor virághintő kisleányok között vonult be a szent egyházba, hol a környék» beli papság és négy papnövendék asszisztenciája mellett kezdetét vette a szentmise. Székely Gyula püspöki helynök és Kursinszky Zsigmond főtanfeiügyelő-esperes a szentélyben foglaltak helyet, a rokonság pedig az oltár közelében helyezkedtek el. Evangéliumkor Heller Ernő segédlelkész lépett a szószékre és nagyhatású ünnepi beszédet mondott a papi lélekről, Krisztus eme igéiből indulva ki : Ezután emberek halászaivá teszlek. A mise alatt Bertók Béla karnagy vezetésével a Kath. Dalárda női- és férfikara, valamint vonószene- kara latin misét énekelt. Mise után az ujmisés osztotta ki el6ő papi áldását, először a papságra, majd édesanyjára és rokonaira, kik egyenként térdeltek eléje. Majd a hivek járultak egyenként az áldás elfogadásához. Minőén templomban levő hivő egy-egy emlékképet kapott az első szentmise alkalmából. Hogy mennyien voltak a zsúfolt templomban, mutatja az, hogy ezer darab szentkép lett kiosztva. A félegykor kezdődő templomi ünnepség után szeretetlakoma volt özv. Müller Józsefnének, a boldogság tengerében úszó örömanyának vendégszerető házánál, amely ebéden a papság, a rokonság, ismerősök vettek részt, mintegy harmincán. Az ebédalatti felköszöntök sorát az ujmisés nyitotta meg, ki a pápára, a felszentelő érsekre, a kormányzóra, paptársaira, vendégeire ürített poharat. Vacsora után a Kath. Dalárda tagjai, kik legtöbb - nyíre gyermekkori pajtásai voltak az ujmisésnek, szerenádot adtak. Aznap érkezett meg az egri érsek disposiciója, ki Müller Istvánt segédlelkésznek kinevezte a heves- megyei Sáta községbe, A tiszabecsi „tánciskola“ kurzust záró vizsgabálján. — A .Szatmár és Bereg* eredeti riportja —
