Szatmár és Bereg, 1926 (6. évfolyam, 3-50. szám)

1926-07-11 / 29. szám

1986. iuüus 1t-én SZATMAR éa BEBEO 3-fk oldal. A Szatmár és Bereg hasábjain yszer már megemlékeztünk a tisza esi tánciskoláról, Nem volna teljes híradásunk, ha a kurzust záró zsgabál eredményéről lefolyásáról Szatmár és Bereg olvasó közönsé !t nem tájékoztatnánk Már a kora délutáni órákban kezd k érkezni a helybeli tánciskola kur- ist záró vizsgabáljára a meghívott indégek; seekeren, kocsin. A tánc- inár meghívta az egész környéket Minduntalan nyillott a kapu, s gy egy kocsi vonult be az udvarra tánciskola helyisége elé. Az asszo yok elegáns báli ruhákban, a leá tyok ijedt arcú szótlan kis teremté ek, akiknek nagy gondot okozott ez i nap. Fehér ruha mindegyiken, ha uk leeresztve, arcuk rizsporozva Fér jak helyzetük szerint különféle felső -uhát viseltek. A sok fehéringmell úgy feszült, mint megannyi vért Mindenütt csak frissen borotvált arcokat lehetett lát­ni Pontban nyolc órakor kezdődött meg a vizsgából! .... A táncoló áradat egy kettőre ma­gával kapott komikusán vetett ide oda, cigányok dobogójához, egy ked vés mamához és végre egy kényel­mes fotelhez Kisgazda fiuk, vámőr- szakaszvezetök, csendőr őrmesterek, szünidőre érkezett diákok táncolnak előttem — boldogan, a tánciskola bá jós növendékeivel A nagy acetelin lámpa csil lógó fénykévéket vet a táncoló ára­datra, habkönnyű szoknyák parfüm felhőbe burkolva, ringva suhannak zizegnek, Tekintetem csillogva kopasz kodik bele egy csomó illatos fiatal­ságba, amely összesimulva, szótlanul keringőzik. Kikeresem én is a leg­fehérebb ruhás és legbarnább szemű kislányt, amely e percben tizenhaté­ves édes csacsiságával adja át ma­gát a muzsikának. Egy szikár magas szőke jegyző gyakornok irigylésre méltó módon bosztonozik a terem közepén. Min denki oda figyel A kis anyák elége­detten mosolyognak. A pattogó val cernek egy ütemmel vége. Megkez­dődik a tánciskola végzett növendé­keinek vizsgaszerü táncolása. Szőke, barna, csillogó szemű kis­lányok suhannak el előttem egy egy fölényes pilanatással adják tudtom ra, hogy a tánctudomány alcpisme rétéit mesteri vezetés mellett elsajá­tították. A mamák várakozó szemmel néznek rám — tudják miért vagyok itt . . . ? ismernek s a kíváncsiság közlékenyé teszi őket. Kiváncsiak, hogy mit fogok irni. Mikor vége a vizsga táncnak, kez­dődik a szilaj csárdás a gyorsabb polka és olvadóbb valcer. A mamák boldogan, örömkönnytől ázott arccal ölelik keblükre kedves, bájos gyer­meküket. Tizenkét órakor már a terem le- vagője fülledt, forró, halk sóhajtá­sok vegyülnek a libegő tánc­ba A cigány fáradtan huzza, hervadt virágok hullanak a földre. Két órakor búcsúzom a táncmes- terlől. Kint friss tiszai levegő lehel rá könnyö felöltőmre. Halkan, bá­gyadtan ballag mellettem a kis kuzi- nőm, és én csendesen álmodozva me­gyek mellette. A tánckolonia növen­dékeinek felkérésére ezen a komoly helyen mondok köszönetét a táncta nárnak, továbbá Kozma Sándor és Gubacsy Albert uraknak, kik tisza­becsi tartózkodásom ideje alatt min den tekintetben segítségemre voltak, szives magyaros vendég látásukkal, lebilincselő kedvességükkel. Kovács Gyula. Kisar nagy napja. — Hármas ünnepély a Tisza partján. — — A „Szatmár és Bereg“ tudósítása. — Julius 4-ére volt meghirdetve a kisari megújított templom felszen­telése, a hősök emléktáblájának leleplezése és a Kalvineumi ün­nepély. A jó Isten gyönyörű, szép időt adott erre a napra, mintha azt akarta volna ezzel mondani, hogy Néki kedve telik az ilyenben, ami­kor az ő gyermekei azt mutatják meg, hogy az Isten házának a leg szebbnek és a legnagyobbnak kell lenni a faluban, továbbá mikor azt mutatják meg, hogy él szivükben a hála és kegyeletes emlékezet azok iránt, akik véröket és életö két áldozták hazájukért és magyar testvéreikért és végül, mikor tanú­ságot tesznek arról, hogy az árvák ügye, nagy, szent, közös ügye min* den magyarnak és minden keresz­tyénnek ! A szépnek Ígérkező nap csaku­gyan szép volt külsőleg, belsőleg egyaránt. Szatmárból, Beregből so­kan oda gyűltek az ilyen ügyek iránt szeretettel érdeklődők. A szatmármegyei lelkészek, tanítók és lelkes világiak: felsőbb és alsóbb rendekből Sipos József esperes ve­zetésével, ugyanígy a beregiek Lánczy József esperessel az élükön. A templomszentelési szertartást Dr. Balthazár Dezső a tiszántúli fáradhatatlan püspök végezte meg­ható és megragadó erővel. Minden szava és minden áldása a prófé­tákra és apostolokra emlékeztető volt. A templom falába épitettékes hősök emlék-táblája előtt - a megjelenés­ben mindenki sajnálatára akadályo­zott Péchy László főispán és a beteg Dr. Erdős Károly theologiai igaz­gató helyett — Görömbey Péter nagykállói nagytiszteletes, tudós lelkész tartott alkalmi beszédet. Az emlék táblát a kedves Kiss An« nuska (a lelkész leánya) koszo- ruzta meg, a nagyari csendőriskola pompás növendékeinek tisztelgése közben. Ezen ünnepségek után Nagyar és Kisar községek képvEelőtestü- lete közös gyűlésükön Dr. Gaál Endre nemzetgyűlési képviselőt bi­zalmuk és szeretetük jeléül disz» polgárukká választották és á'ad- ták néki a diszes és Ízléses okle­veleket. Déiben a hatalmas vendégsereg­nek bőséges és Ízletes közebédet szolgált fel az ügyes Gacráiyi fe hérgyarmaH vendéglős. Egy nagyon kedves és előre meg nem beszélt epizódja is volt e szép napnak. A szatmári esperes vezetése mellett a szatmári és be­regi papok átkeltek ebéd után a tiszai réven Bereg földjére és a ti- vadari pap negyedik gyermekét, három hetes kis fiát, a szent ke- resztséggel Kálmán névre, Sipos József esperes szolgálatával, meg keresztelték. Ennyi komája sn volt még egy embernek, mint amennyit most szerzett egy csapásra Ftilöp Sándor tivadari lelkész. Délután fél 5 órakor volt aztán a napot fényesen berekesztő kál- vineumi ünnepély, amelyen a kál­vinisták dicsekedései és szemefé« nyei szerepeltek nagy hatással, mély nyomokat hagyva a főkép intelli­gens hallgatóság lelkében. Kiss Ferenc egyetemi tanár, a kálvine- umi lelkész árvák atyja, Dr. Révész Imre debreceni lelkész, országos hírű szónok, egyh. kér. főjegyző, Varga Ferenc vásárosnaményi lel­kész — az Operába hiába csalo­gatott édes hangú pacsirtánk — mind-mind könnyeket csaltak sze* műnkbe, mennyei tüzeket és szent elhatározásokat adtak nagy tettek véghez vitelére, az élet uj értelme­zésére. Boda Ferenc turistvándii segéd lelkész szavalata is méltó volt a kisari nagy naphoz. A kisari nép, Isten kegyelme folytán, a maga büszke gazdagsá­gából egyrészt, a jószivü és ke­gyes adakozók adományából, más­részt most már minden külső kel­lékkel el van látva a belső megújhodáshoz. Gyönyörűen, puritán Ízléssel meg­újított temploma uj orgonája, uj ezüst kegyszerei (keresztelő edény és urvacsorai kellékek) vannak. Mindezek annak a jelei, hogy ott már eddig is nagy hűséggel éleszt­gette a derék lelkipásztor: Kiss István az Ur Isten szeretetének sz^nt füzét és minden reménység meg van arra, hogy Kisarban az emberi lelkekben is fel fog épülni Istennek egy«egy dicső szent temp loma és hogy ott a hit és jócsele­kedetek oltárán még sok áldoza tot fognak bemutatni az Isten di­csőségére. Nem hagyhatjuk megemlítés és dicséret nélkül azt a kiváló mun­kát. amelyet a szép templomon elsőrangú, magyar, fehérgyarmati mestereink végeztek: az ács, kő- mives munkában Korponay Gyula és Bereczky Ferenc, az asztalos munkában Bányay László, Bányay Lajos és ifj. Bányay Lajos (való­ságos iparművészek), a falfestésben pedig Tóth József nyirmadai festő Az egyhm. kiküldött szakértője Ko­vács Zsigmond fehérgyarmati ia- kos volt. ________ Kása Béla. “el adó Cégénydányádon, hatszáz mázsára felbe­csült legszemesebb faj (túlnyomóan repett, jonathán, partneri) permetezett szépen fejlődő a I met érmés 1LLÉSY GYULA tulajdonosnál, végállomás Fehérgyarmat. HÍREK. FURCSASÁGOK. A fehérgyarmati járásbíróságot Jónkra akarják vinni. Persze az igazságügyi kincstárnak ez a köny- nyebb megoldás, mintha építene. Ami mégis csak — olcsó igazság. * A szamosszegi dágványos utón kocsijával felborult s lábát törte egy földesur, mire a kocsisa gratulált neki . . . Mert azt mondja — a nyakát is törhette volna. Első mise. Ritkaszép és lélek« emelő ünnepség színhelye volt az elmúlt vasárnap a mátészalkai rk. plébánia templom. Itten mutatta be Istennek első szentmiséjét Müller István egri érseki egyházmegyei papnövendék, a budapesti tudo­mányegyetem ötödévet végzett the- ologusa. kit junius 20-án szentelt áldozópappá Egerben Szmrecsányi Lajos egri érsek. Az ujmisés ősi szokáshoz híven szülőföldjének templomában, Mátészalkán, szeret­tei körében mondta el első szent­miséjét. Erre az alkalomra junius 4 éré virágtengerbe borították el a templomot a hívek s 10 órakor ün­nepi menetben indult el a papság az ujmisés édesanyjának, özv. Mül­ler Józsefné kereskedőnek házához, hol Molnár Károly plébános alkal­mi beszéddel hivta meg az ur temp­lomába az ujmisést ki ekkor virág­hintő kisleányok között vonult be a szent egyházba, hol a környék» beli papság és négy papnövendék asszisztenciája mellett kezdetét vette a szentmise. Székely Gyula püspö­ki helynök és Kursinszky Zsigmond főtanfeiügyelő-esperes a szentély­ben foglaltak helyet, a rokonság pedig az oltár közelében helyez­kedtek el. Evangéliumkor Heller Ernő segédlelkész lépett a szószék­re és nagyhatású ünnepi beszédet mondott a papi lélekről, Krisztus eme igéiből indulva ki : Ezután emberek halászaivá teszlek. A mi­se alatt Bertók Béla karnagy vezetésével a Kath. Dalárda női- és férfikara, valamint vonószene- kara latin misét énekelt. Mise után az ujmisés osztotta ki el6ő papi áldását, először a papságra, majd édesanyjára és rokonaira, kik egyenként térdeltek eléje. Majd a hivek járultak egyenként az áldás elfogadásához. Minőén templomban levő hivő egy-egy emlékképet ka­pott az első szentmise alkalmából. Hogy mennyien voltak a zsúfolt templomban, mutatja az, hogy ezer darab szentkép lett kiosztva. A félegykor kezdődő templomi ün­nepség után szeretetlakoma volt özv. Müller Józsefnének, a boldog­ság tengerében úszó örömanyának vendégszerető házánál, amely ebé­den a papság, a rokonság, isme­rősök vettek részt, mintegy har­mincán. Az ebédalatti felköszöntök sorát az ujmisés nyitotta meg, ki a pápára, a felszentelő érsekre, a kormányzóra, paptársaira, vendé­geire ürített poharat. Vacsora után a Kath. Dalárda tagjai, kik legtöbb - nyíre gyermekkori pajtásai voltak az ujmisésnek, szerenádot adtak. Aznap érkezett meg az egri érsek disposiciója, ki Müller Istvánt se­gédlelkésznek kinevezte a heves- megyei Sáta községbe, A tiszabecsi „tánciskola“ kurzust záró vizsgabálján. — A .Szatmár és Bereg* eredeti riportja —

Next

/
Oldalképek
Tartalom