Szatmár és Bereg, 1923 (4. évfolyam, 15. szám)

1923-05-11 / 15. szám

2~^^­__________________— Én voltam a szerencsés, hogy mig hivott a harangszó, mig várt az alkotó tagok s a nép sokasá­ga, elhívhattam e két férfiút, hogy annak nevében, ki mindannyiunk előtt igazság, élet és ut.. . köves­senek engem. ... És ott imádkozott az egy­szerű falak között — vallás kü- lömbség nélkül — a fehérgyarmati járás minden ismert vezető egyé­nisége. A lelkeket az esperes kö­tötte össze az imádságos áldozat kévéjébe ; s behintette e kévét ha­zája sorsán jajjongó szive olajával; hitünknek és vallásunknak minden kísértéseken keresztül győzedelmet váró lelkének édes illatával; és az ültári láng felcsapott az égig : Uram .. . Uram erős kővárunk Tő­led csak segedelmet várunk. S az „Ámen“-re amint felbugott az or­gona, az én lelkem az Isten sza­vát hallotta: Ne félj te kicsiny nyáj ... én népem, én el nein hagylak. ... Az alakulás formasá­gai után gondnok az esküt letette. Úgy állt ott az Isten szentséges színe előtt, boldog büszkeségtől ra­gyogó szemek kereszttüzében, mint egy szobor, mint egy a templom kövezetéből kinőtt ős-turán. Így állhatott valamikor Botond-Bizanc- nak falánál ... És megdöngette az érakapukat; a világba merült, imádság nélküli kebleket. Szava volt a buzogánya. Nem a szónoki név magas szárnyalásával, hanem az igazságok mélységével hasogat­ta a keményre taposott ugart. Egy visszapillantást tett Szatinárvárme- gye történetére a reformátió korá­tól a mai napig; elvonultatta a képeket, az eseményeket, a letűnt és a még mai nap is élő családo­kat a lelki szemeink előtt; s le­szögezte mint egy hitvallást, hogy e vármegye addig és akkor volt magyar; a mig és a mikor kálvi­nista volt s hogy a magyarság vég­várai itt mindenkor ami templo­maink valának, hogy e megyét és fiait naggyá, történelmi nevezetes­ségűvé, a hitért és hazáért, vallási és alkotmányos szabadságért foly­tatott küzdelmek tették ; s ma is az oláh iinperiuin csak addig me­részelt tért hódítani, inig egy-egy tisztán református helység templom ajtajának szemöldökébe ütötte bele magasra tartott fejét. Ezzei meg­jelölte a jövendő boldogulásának útját: a hitiiüségben. Önnön ma­gát elkötelezte, s mindnyájunkat követésére kért, hogy ref. egyhá­zunkat anyagilag erkölcsileg erős­sé, virágzóvá, viliarállóvá tenni első és fö kötelességünknek isiner- . , .... őrállók, legyünk vi­gyázók ; mért ha itt valaha hitünk lámpásai kialszanak, elvész a ina- arság 1 Ments meg Uram minket. Az egyházmegye minden tago- .ata kiváló reprezentánsai által üd­vözölte az uj vezért. Szabó János a ielkészi, Kormány Lajos a világi tanácsbirói kar, Q. Szabó Mihály a lelkészek, Kiss Árpád a tanítók ne­vében szóltak meleg köszöntéssel, derűs bizakodással. Ez üdvözlő be­szédek mind-mind egy-egy ékes­ségek, egy-egy gyöngyszemek azon a koronán, amelynek fényét és ter­hét a mai napon fejére és vállaira vette ez a bölcs férfiú. A fénye soha el ne vakítsa ; a terhe soha le ne roskassza ; — hordozza so­káig kedvességben az emberek kö­zött — igazságban az Isten előtt. Az Ujfalussy Lajos székfoglalása egy cseppet sem értéktelenebb. E név olyan régi egyháztörténelmünk­ben, mint maga a reformátió, s a hűség mellyel birtokosai a Krisz­tus keresztjét mindenkor hordozták SZATMÁR és \ BEÜ 1923. május 11-én. tényeknek sokaságával ékeskedik. Ígéri, hogy mint tanácsbiró a csa­lád tradícióit soha meg nem ta­gadja, mindenkor igaz magyar és és hű kálvinista lesz, s benne csa­lódni soha nem fogunk. Az ő Ígérete nekünk megnyug­tató valóság : ami kételkedés nél­küli bizonyosságunk, legyen az ő dicsekedése. ... Aztán megkezdődött a 60 sorszámú tárgysorozat letárgya- lása. Esperesi jelentés, számvevő- széki, tanügyi, gyámintézeti ügyek; egyházak erkölcsi és anyagi ügyei, magánosok indítványai, kérelmei, panaszai, a mi épülésünkre, Isten dicsőségére békésen és közmeg­nyugvást kellőleg intézteitek el. A legtöbb helyen megmozdultak a szivek a harang beszerzése körül. Az egyházi közmunkát lépésről- lépésre visszaállítják az egyházak; ez bizonyulván legjobb tőkének, mellyel egyházainkat az anyagi le- züliéstői megmenthetjük, s ineg- roticsolt hajóját biztosan vezérel­hetjük ez ingoványos vizeken. Az egyházi adózást búzában a progressivitás elvei alapján igen sok egyházban életbe léptetik. Sok fizetési kellemetlenségnek, sok ká­ros személyi surlódáának lesz ez a inegsziintetője; sok ambitió és lelki szárnyalás, melyet eddig meg­ült a sötét gond, felszabadul ez által, biztosítékául annak, ami ma legbizonytalanabb : a jövendőnek. Uj tanítói állások szervezésével uj kiváló erők állíttattak egyhá­zaink veteményes kertjéoe, a nép kultúra szolgálatába. Ezen a téren azonban még mindig hiányok ta­pasztalhatók : nagyon sok itt az aratni való és az arató bizony kevés ! A debreceni kollégiumi tápinté­zet segélyezésének ügye komoly megfontolás tárgyává tétetett. Egy­házmegyénk nem hive a segeiy- gyüjtésnek. A segély a legtöbb esetben csak alamizsnának bizo­nyult ; az alamizsna pedig szegény kenyér, s aki azzal él: koldus a neve. javasolja, hogy intézménye­sen, véglegesen rendeztessék ez az ügy az egyházak népessége ará­nyában fejemtént kivetendő fenn­tartási költséggel, mert a mi fiaink­ról van szó, a jövendőnek zálogai­ról, a mi hitünknek cselédeiről, akik­ről ha gondot nem viselünk, nem csak őket; de hitünket is megta­gadtuk. . .. Délben közebed volt a gym- násiuin nagytermében, meiyen fő­ként a vili. közigazgatás tisztvise­lői s a járás társadalmának elitjei voltak vendégeink. Pohárköszöntők bőségében gyönyörködött a lel­künk. Esperes a Kormányzó Öfő- inéltóssgára, Pótor Elemér az uj gondnokra, dr Koinoróczy Iván az egyházmegye egyetemére Toth S. Ujfalussy tanácsbiró, Takács Sán­dor az illusztris vendégekre, báró Kende Zsigmond a felekezeti bé­kességre emeltek a szót és ürítet­ték a poharat. E pohárköszöntők messze felüt állottak egy-egy dik- tió színvonalán s azt a benyomást keltették, hogy itt nagyon komoly elmék és mélyen érző szivek áthatva a rohanó idő történelmi fontossá­gától — a felekezeti békesség je­gyében — nitnek ás hazának dia­daláért nem csak kezet fogtak, de összeesküdtek »minden poklokon keresztül.“ E napnak emléke sokáig fog a lelkűnkbe beievilágoini : s tanítani fog küzdelmeink között: Hinni, remélni és szeretni. Nábrád, 1923 május 2, Tóth Sándor em. jegyző. behozata formájában. A drágasági bizottság természetesen nem dönt­hetett ebben a kérdésben, mert hi­szen azok a módszerek amelyeket a javaslatok ajánlanak a gyakor­lati életben kipróbálva nincsennek és a gyakorlati kísérletek lefolyta­tása előtt azoknak behozatala min­den bizonnyal kockázatos. Ami a miniszterelnök és pénz- ^miniszter párisi tanácskozásait illeti a politikai pártok nagy vára­kozással néznek azok elébe s több vezető politikus úgy nyilatkozott, hogy a tárgyalások kedvező me­derben haladnak. Ez azonban nein adhat okot senkinek sem arra, hogy az eredményre nézve túlzott remé­nyeket tápláljon;'­* $ rumi ni a vásár íBudapesten. Budapestet r.edvező gazdasági föld­rajzi helyzete a nyugatról keletre és keletről nyugatra irányuló gazdasági forgalom, összekötő kapcsává pre-- desztlnálta. A városnak ez az elő­nyös fekvése különös jelentőségre tett szert azóta, hogy legújabb idöoen az árumintavásárok rendezésével igye­keznek az egyes államok gazdasági körei termelésükre a külföld fogyasz­tó piacainak figyelmét és érdeklődését felhívni. A magyar termelés és a magyar kereskedelem ez év májas hó 19 -28 között rendezi a XIV. Áru- mintdvásárát, amely arra hivatott, hogy a magyar ipar termelőképes­ségéről és legújabb fejlődési ered­ményeiről, a migyar kereskedelem fürgeségéről és leleményességéről, egy­szóval a magyar vállalkozói kedv lendületéről és szervezőképességéről tanúbizonyságot tegyen. A békeszerződés területi rendelke­zései Magyarország gazdasági struk­túráját alapjaiban változtatták meg s úgy ez a körülmény, mint pedig az a tény, hogy Középeurúpában aj vámhatárok keletkeztek, a magyar ipar és a kereskedelmet uj feladatok megoldása elé állították. E célok megközelítésére kifejtett tevékenysé­gek eredményét van hivatva szemlél- ietövé tenni a Budapesti Áruminta- vásár. Az iparfejlődés terén a magyar vállalkozás az utolsó pár év alatt is iaeii szép eredményeket ért el. A fej­lődés legerősebb volt a textiliparban, ahol ma már a pamutjonóipar 33Ó0J, a kenderfonó 15Jó, a lenfonó.17590, és a jutafonó 10Jóó orsóval dolgo­zik lói a pamutszövőipamak is van már dlöO szövőszéke, mig a posztó- ipar és a kender-ieaszövőipar 69) szövőszékkel dolgozik. A fejlő­dés tempóját világítja meg az az adat hogy például a 33Ó9J pamut- fonó orsóból 180óó, 41 óó pamatszö- vőszékből pedig 3óó-at a kom nuniz- mas bukása óta állítottak fel és hoztak üzembe. Ki kell emelni a malomipart, amely úgy kapacitás, mint technikai felszeretés dolgában egyedül áll egész Európában. Kapa­citását jelenleg ugyancsak alig egy­ötödrész erejéig tudja kihasználni, de megvan a remény arra, hogy a szomszédos államokkal kötendő ke­reskedelmi egyezségek alapján az őr­lési forgalom segítségével az egész termelő kapacitását foglalkoztathas­sa, A cakót ipar is szépen fejlődik, mert mig egy év előtt a belföldi fo­gyasztás kielégítése is cukorimportot tett szükségessé, addig az uj terme­lési kampány eredménye már kivi­teli feleslegeket produkált. Épen most van sző arról, hogy 500 waggon cukrot Rom íniába exportáljanak a gyárak. Külön kell megemlékezni a vas- és gépiparról, mely — bá^r-----­ny ersanyaga nagy részét külföldről szerzi be — ha van, 1000 munkást foglalkoztat és igen jelentékeny ex­porttevékenységet fejt ki. A magyar mezőgazdasági gépipar gyártmányai nemcsak balkánon jól ismertek, de fel­keltették az orosz piac érdeklődését is. Hosszú lenne felsorolni a többi fontos és fejlödésképes iparágakat, amelyeknek azonban mindegyike be­mutatja az árumintavásáron terme­lésének eredményét, bizonyságát fogja adni versenyképességének. A vásárt különben az iparcsarnok­ban a mellette épült uj pavillonban és a közvetlen külső területen tart­ják. Az iparcsarnok helyiségeiben tesz az üveg, porcellán, majolika és anyagipar, a papír, írószer és grafi­kai ipar, a textil és bőripar, a no- rinbergi diszmü, játék és faipar, a vegyészeti, gyógyszer és kozmetikai ipar, a cipőipar, az iparművészet, élelmiszeripar, végül a bútor és ko­sáripar elhelyezve. Az uj csarnokba kerülnek az apró vas- és fémáruk, a vas műszaki, elektrotechnikai és mezőgazdasági cikkek. Külső terüle­ten a közlekedési eszközök ipara és az építőipar kerül bemutatásra. Az utazás tekintetében a vásár lá­togatói úgy a vasúton, mint a vízi- utón 5ó százalékos menetdijkedvez­ményt kapnak. Külföldiek vizűm nél­kül léphetik át a vásár tartama alatt a határt. A vásár területén a devi­zaforgalom korlátozásából eredő ne­hézségek elhárítása érdekében idegen pénzeled beváltó hivatalos kirendelt- ség fog működni. Minden feltétele megvan annak, hogy az áruminta­vásár a siker jegyében folyjon le és minden kilátás megvan arra, hogy ez a várt siker nem is fog elmarad­ni, sőt felülmúlja az eddigi vásárok sikerét. „Csonka-Magyarország nem ország, Egész-Magyarország menyország P A hét belpolitikája. R polil'i'l'3' Pártok belső egyetértéssel támogatják a kot- \ mány külföldi tárgyalásait. A belpolitika élet az elmúlt bét folyamán majci”em teljesen szüue- teit, mert a pán^> *t'ven ah°z az Ígérethez, amelyet ^Bethlen István gróf miniszterelnöknk,^ tel te k. hogy nem fogják a külföldig tárgyalások menetét belpolitikai toV^ikodás- sál zavarni, be is fartjálrS^t­Egyetlen jelentősebb esemétty*. 3 parlamenti drágasági bizottság ülé^ se volt, amelyen megállapították, hogy a búza indokolatlan drágulá­sát a spekuláció okozta s ennek megfékezésére a kormány minden lehetőt el fog követni. A drágaság kérdésének megoldá­sára egyébként több javaslat me­rült fel. Így a szociáldemokraták részéről a buzavaiuta, Vázsonyi Vil­mos részéről pedig az aranyvaiuta

Next

/
Oldalképek
Tartalom