Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1931

Tanulmányi kirándulás a Mátra-Blikkbe.

Irta: Kiss Margit V. éves növendék.

Hosszú egyhangú hetek után elérkezett a várva-várt nap, május 25-e. Már hónapok óta vártuk egyre növekvő izgalommal az indulás percét s most végre ütött az óra: szerdán délután két órakor vonatba szállt az izgalomtól kipirult arcú lelkes leánycsapat, v. Szomjas tanár úr vezetésével, hogy megismerje csonka hazánk legszebb táját, a vadregényes Mátra—Bükk vidéket.

Az itthon maradottak kendőlobogtatásaitól és jókívánságaitól kísérve indult el vonatunk. Az idő gyorsan telt, vidám dalolgatás és játék közepette észre sem vettük, hogy sötét este lett és megérkeztünk első állomásunkra, Gyöngyösre.

A szép csendes estén kellemes séta után jutottunk szállásunkra a tűzoltó laktanyába. Itt csakhamar lefeküdtünk, de a csapat még egy ideig nagyon zajos volt; mindenki mesélt valamit, elfojtott nevetés hangzott innen-onnan. Egyesek a szoba sarkait számlálták szép álomra várva, de ez nem ment éppen gyorsan, mivel a teremnek ötvennégy sarka volt. Végül azonban mégis csend lett és a földreterített szalmán mélyen aludtunk reggelig.

Másnap hét órakor újult erővel, kipihenten indultunk két autóbusszal Mátraházára. Az út nem volt rövid, de mégsem unatkoztunk. Autóbuszunk ugyanis többszöri megállás után végkép felmondotta a szolgálatot és mi ott állottunk a néptelen országúton, reménytelenül várva a motor begyulladását. A defektet azonban nem fogtuk fel tragikusan, ellenkezőleg a helyzet furcsaságát élvezve jól mulattunk a vezető és két gépszakértő hasztalan javítási kísérletein, meg az utasok csipkelődésén. Már legalább félórája vesztegeltünk, midőn egy szurtos muzsikus cigányt pillantottunk meg. E félig tragikus, félig komikus elhagyatottságban mindnyájan örömmel üdvözöltük a szerencse küldöttét. Kocsink tényleg meg is indult, de örömünk korai volt, mert pár méter