Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1916
Az intézet működése. 1. Nevelés, fegyelem. Nem kísérletek, nem tapogatódzás, hanem a régi gyakorlatban bevált elvek irányították a tanári-kar tevékenységét, az ifjúság nevelése terén. a) Mint a múltban, most is, nagy gondot fordítottunk az ifjúság vallás-erkölcsi nevelésére. Egy száz évenként ismétlődő alkalom: a reformáció négyszázéves évfordulója, erre különösen késztetett bennünket, bár e magasztosan nagyszerű évforduló ünnepét csak az ősszel üljük meg. Az evangélium tiszta erkölcse, a mélyen átérzett vallásos öntudat, a reformáció erkölcsöt és hitet javító szabadelvű szelleme hatotta át nevelési ténykedéseinket. A napi könyörgések, a vasárnápi és ünnepnapi istentiszteletek, az egyházias élet s a vallásos hit mélyítését szolgálták. A tanév folyamán kétszer az Ur asztalához járultunk s október 3I-én templomunkban ünnepeltük meg a reformáció emlékünnepét. A nem protestáns vallásu ifjúság hitoktatóinak vezetése mellett saját Istentiszteleteit látogatta. b) Szivvel-lélekkel szolgáltuk a hazafias nevelés szent ügyét is, amire a mai háborús viszonyok közepette sok alkalom kínálkozott. Az alacsony létszámra és arra való tekintettel, hogy dísztermünket is a katonaság foglalta le, ünnepélyeink szokásos megíinneplési módjáról: a nagyközönség meghívásáról, le kellett mondanunk és a tanári-kar az ifjúsággal ünnepelt. Megünnepeltük március 15-ét, melyen egyik növendékünk pályanyertes munkájával igen sikerültén méltatta III.
