Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1915

tekezieieken s a tantermekben, hanem az internátusbán és á községben elhelyezett növendékek lakásán is. Az épület célszerűtlen voltából, a felszerelések és a bútorzat elégtelenségeiről, a helyiségégek kicsinységéből származó nehézségek ez évben is fenállottak ugyan, de az alkalmazott intenzív fegyelem, a tanári testület éber őrködése, következetes eljárása, mégis megteremtették jő gyümölcsüket, mert súlyosabb beszámítás alá eső fegyelmi kihágás nem fordult elő.

Nem hagyhatom azonban említés nélkül, hogy a jelen háborús állapotok úgy tanulmányi, mint nevelési szempontból lényegesen érezhetők voltak, amennyiben a háborús állapotok s főként az ennek nyomán bekövetkezett változások, események egyes növendékeink családi életében tanulóinkra hatás nélkül nem maradtak, viszont komolyabb következményekkel sem jártak.

E helyen utalok arra is, hogy az internátusi felügyelet ellátása is nehézségekbe ütközött akkor, amikor a tizenhét havi katonai szolgálatot teljesítő igazgató január 7-én állását ismét elfoglalhatta és Zámbory Endre kollegánk helyette katonai szolgálat teljesítésére behívatott. (Lásd „Iskolánk és a háború" cimü fejezetet.)

Zámbory Endre volt az infernátus felügyelő-tanára. Bevonulása után a tanári-kar az internátus felügyeletét, a rendkívüli helyzetre való tekintetből, magára vállalta, olyképpen, hogy hetenként más-más tanár látta el a felügyeletet. Bár szokatlan és nehézkesnek látszó e megoldási mód, sok tekintetben igen előnyösnek mutatkozott. H. Fejér ideiglenes alkalmaztatásakor e helyzet megszűnt, amennyiben ő bízatott meg az internátusi felügyelet ellátásával.

A tanév elején óráról-órára kidolgozott tanmenetünket állapítottuk meg és a tanterv kívánalmainak a körülményekhez képest mindenben eleget tettünk. A vallásos és hazafias érzés ápolására a lefolyt tanévben is minden lehetőt megtett a tanári kar. Célunk az volt, hogy egyházunknak és hazánknak a protestáns szellemtől áthatott, vallásos lelkületű, hitbuzgó tanítókat s hazánkat forrón szerető, képzett, müveit és derék nevelőket neveljünk. Gyakran kínálkozott alkalom arra, hogy növendékeinkben ev. egyházunk iránti szeretetet s a hazafiui érzést ápoljuk és fejlesszük s ezen alkalmat el is használtuk.

Protestáns tanítóképző vagyunk, tehát az erős hazafiui érzés ápolása mellett legfőbb igyekezetünk az volt, hogy oly