Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1914

33

kulturáramlat, mely délkeletről a Duna mentén északnyugatra és nyugatra egész a Rajnáig terjedt, az edényeket festéssel, vagy mélyített inda, spirális vagy meander- szerü dísszel látta el. A szarvasi szappanosi edények között több töredéken mélyített vonalak által ábrázolt meander-motivumok vannak.

A Klopfleisch által megállapított s a neolit-korban korrendileg élesen elkülöníthető középeurópai emlékcsoport, „szalagdiszes keramika“ délkeleti régiójába sorolja Reinecke (Arch. Ért. 1896. évf. 289. old.) Erdély (főleg a tordosi telep) és Tisza vidékét is. Ide tartozik a Serajevo melletti Butmir is (Hoernes Radinszky: Die neo- litische Ansiedlung von Butmir. Wien. 1894.) E regióba sorolhatók a szarvasi szappanosi cserepek is, melyek a szentesi, Munkács-kishegyi Ideietekkel is erős hasonlósági viszonyban állanak. A figurális diszü edénytöredékek a fényesített felületüekkel együtt a Középtenger keleti vidékének (Hissarlik-Trója, Phrygia, Görögország, Cyprusz, Egyiptom) keramikájával mutatnak közeli rokonságot. Sőt a figurális donibormüvek oly ritkák a keleti leletek között is, hogy csaknem kizárólag csupán a cypruszi emlékek között akadhatni ilyenekre. Pl. domborműves szarvasrajzra, melynél az általam a szarvasi főgimnázium gyűjteményében felfedezett s Csépa környékéről származó plasztikus szarvasrajz felette áll a cypruszi töredéknek. A növényi motivumu figurális diszü szappanosi cserepek főleg az árpakalász mélyített rajza által válnak különösen figyelemre méltókká. A szappanosi őstelep tehát úgy az északi, mint a déli neolit-kori kulturáramlat hatását mutatja, azonkívül neander-motivumos és egyéb szalagos orna- mentikáju cserepei beleilleszthetők a szalagdiszes keramika fentebb vázolt délkeleti régiójába.

Mindezen hatások dacára a szappanosi ősember keramikája erős helyi jelleget is mutat, amely körülmény

3