Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1914
10 idejében odakerült, talán leölt lakók vázait tartalmazta rendetlen összevisszaságban. Rendszeres régészeti kutatásokba azonban csakis 1908-tól kezdve fogtam. Ásatásaim célja nem puszta anyaggyűjtés, de a felszínre került emlékek feldolgozása s a lelőhelyek tanulmányozása oly célból, hogy Szarvas őslakóira s általában prehisztorikus kultúrájára derítsek némi fényt, nemcsak lokális de hazai mivelődéstörténeti szempontból is. Több év óta eszközölt régészeti kutatásaim révén arról győződtem meg, hogy Szarvas területe leggazdagabb az őskori s régibb középkori emlékekben, főkép pedig az előbbiekben. 1908-ik évben Huba János akkori ó-szőlői tanító első Ízben hivta fel figyelmemet az ottani honfoglaláskori, vagy pontosabban, régibb középkori emlékekre. Egy ily időszakból származó telepet kutattam át az ó-szőlői helyet megelőzőleg a rózsási tanyákon, Molnár András földesgazda szántóföldjén. Több éven át folytattam a tanítóképző begyakorolt növendékeivel rendszeres kutatást az ó-szőlői lelőhelyeken, több sir feltárása által. 1911-óta aztán főfigyelmem és munkásságom a Szarvastól délnyugatra rövid félóra járásnyira eső szappa- nosi szőlők területén, Kunstár András gazda földjén fekvő neolit-kori telep alapos átkutatására irányult. *) Az említett őstelep a Holt-Körözstől nem messze, valószínűleg e folyó régebbi medrét képező vonal mentén húzódó partos vonulaton fekszik. Mintegy 2 méter relativ magassággal s 35 m. átmérővel biró halom ez, melyet gyümölcsfákkal való beültetés s a kiszáradt fák eltávolítása által több helyen erősen megbolygatott a tulajdonos. Azonkívül házépítés alkalmával a halom felszínéből pontosan meg nem állapítható vastagságú réteget hordtak le, innét magyarázható *) Szarvas nagyközség nemes áldozatkészséggel s dicséretes kultur- érzékkel támogatta anyagilag is e lelőhelyen végzett kutatásaimat.
