Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1913
— 51 ránk nézve legfájdalmasabbá teszi az az őszinte tisztelet, az az igaz nagyrabecsülés, amellyel vele szemben viseltettünk. Fájdalmas betegsége gyötrelmes szenvedésekkel sújtotta, s ő még akkor is, a mikor a halál órája közel- gett, dolgozott s állandóan közügyekkel foglalkozott. Munkában telt el egész élete, munkájával lett nagy embere egyházának és hazájának, munkájával vívta ki kortársai tiszteletét és nagyrabecsülését s ehhez életének utolsó percében is hü maradt, hisz utolsó lehellete előtt a halál ragadta ki kezéből a tollat, s ő elköltözött egy jobb, egy szebb világba, egy megtisztult, boldog, nyugodt hazába. Emléke közöttünk marad s buzditólag fog hatni reánk, akik csodálattal és bámulattal láttuk és hallgattuk a nagy férfiút, s az ő élete jelöli meg azt a célt, mely felé mindannyiunknak törekedni kell s ez egyházunk s édes hazánk javának munkálása. Emlékezete áldott lesz mindenkoron közöttünk! Isten vele! Veres József elhunytakor intézetünk a következő gyászjelentést adta ki: A bányai ág. hitvallású ev egyházkerület szarvasi tanítóképző intézetének bizottsága és tanári kara mély megilletődéssel jelenti, hogy nagytiszteletü VERES JÓZSEF békési esperes, egyházkerületi főjegyző, intézetünk kormányzó testületének tagja, f. hó 9-én az Urban csendesen elhunyt. A kedves halott temetése Orosházán f. hó 11-én d. u. 2 órakor lesz. Hivatásában buzgó, a munkában fáradhatatlan, egyháza iránti szeretetében kiapadhatatlan volt, Szarvas, 1913. december hó 9-én. Áldott emlékét kegyelettel őrizzük í * * * 4»
