Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1913
— 48 — leményt, amidőn a f. évi május hó T Q-iki gyűlésén előterjesztésem alapján a szarvasi tanítóképzőnek tanitónőképzővé való szervezését helyesnek, indokoltnak és szükségesnek mondotta ki azzal, hogy e terv megvalósítása, az építési államsegélynek határidőhöz kötött voltára való tekintetből, sokáig nem késieked- hetik, mert a küszöbön álló építkezésnél az intézet minémüsége egyik legfontosabb irányitó kérdés. Hatóságunk bölcsessége mérlegelni fogja az elő terjesztés indokait és ahhoz képest történik meg a döntés. Bizonyos azonban, hogy az esetben is, ha intézetünknek tanitónőképzővé való átszervezése kimondatnék, 8—TO évig még ez esetben is a jelenlegi épületben tanítójelöltek nyernének képesítést, mert az építkezés 3—5 évig tart el s a tanitónő-növendé- dékek csak az uj intézetbe vehetők fel, s csak ezen építkezés befejezése után következhetnék be fokozatosan évről-évre az átszervezés olyképen, hogy az új épületben a tanitónőnövendékek nyernének felvételt, mig a régi épületben a már felvett tanitónöven- dékek fejeznék be tanulmányaikat. * * * Akár tanitóképző maradna intézetünk, akár tanitónőképzővé szerveztetnék át, jelentésem ezen általános részének első szakaszaiban foglalt segélyezés mindkét esetben kívánatos és szükséges, mert természetes, hogy leánynövendékeink segélyezése ép oly indokolt, mint a fiú növendékek anyagi támogatása. Hisz ev. egyházunknak ezen tanitónőképzője azért is bírna nagy fontossággal, hogy elsősorban saját felekezetűnk leánygyermekei elhelyezése legyen biztosítva, s hogy ezek közül is a lelkészek, tanárok és
