Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1913
— 42 — gyökereztek volna s kárba vész minden erőfeszítése. Parancsolhatja azt, hogy ha fölábredt és távozni akar, ejtse szerét, lopja el az asztalról a papirvágó kést és vigye haza. A megigézett egyén ezt is megcselekszi, még pedig éber állapotban, anélkül, hogy menteni vagy megmagyarázni tudná a lopást, ha rajtacsipik. Ez utóbbit már posthypnotikus suggestionak nevezzük, mert a hypnotikus álom megszűnte után valósul meg. A hypnosisból fölébredt alany egy szót sem tud mind arról, ami vele a hypnosis alatt történt, a posthypnotikus suggestionak mégis mindenben pontosan eleget tesz, anélkül, hogy sejtelme is volna arról, miért kell neki az illető cselekvést végrehajtani. A posthypnotikus suggestio még nagyobb időköz letelte után is megvalósul. Suggerálhatjuk a megigézett egyénnek, hogy mához egy hétre d. e. 9 órakor ott fogja hagyni hivatalát és elmenvén a rendőrségre, feljelenti magát, mint sikkasztót. Az illető terminus elkövetkezéséig alanyunk mit sem tud arról a suggestioról, de azon órában egyszerre eszébe jut neki e furcsa teendő, és végrehajtja úgy, amint suggerálva volt. Ha meg akarják benne akadályozni, ellenszegül; ha megmagyarázzák neki, hogy csalódik, mert a pénztár egészen rendben van, azt veti ellen, hogy mégis el kell mennie, mert valami kimagyarázhatatlan erő arra kényszeríti. Az elmondottakból kitűnik, hogy a hypnotismus- ban olyan hatalom rejlik, mely könnyen veszélyessé válhatnék, ha derüre-borura mindenkinek hozzáférhető lenne. Ha avatatlanok élnek vele, a legteljesebb jóakarat mellett is kórt okozhatnak. Egy vigyázatlanul adott és meg nem szüntetett suggestio, az eljárás folyamán az alanynak spontán föllépő káros önsugallata, melyet az igéző megszüntetni elmulasztott, veszélyes és nehezen reparólható következményekkel járhat.