Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1913
— 39 — séges magyarázattal. Másrészt suggéstiomagyarázatom egyik előnyét abban látom, hogy rendkívül érthetővé teszi azon elmosódó átmeneteket, amik a suggestio fogalmát más, közel rokon lelki folyamatok felől elhatárolják. Azon arányban, amint a három sugallattelje- sitő tényező egyike, vagy másika megcsökken, vagy elhatalmasodik, a typikus suggestiofolyamat elhalványul és más rokon lelkifolyamatok képét ölti fel. Meggyőzés, rábeszélés, hazugság, elcsábítás, pártfanatizmus, boszorkányhit, vallásos rajongás, tanulás, kényszerképzet, s a t. megszámlálhatatlan rokon eset, melyek egymástól óriásilag különböznek, de mindenik érintkezik vagy összeolvad a suggestio fogalmával valamelyik határ felől. * Végül a suggestio ismertetett elméletével £s kapcsolatban meg kell még emlékeznem a hyp- “smUÍ‘- notismusról, mely maga is egy neme a suggestionak. A hypnosis olyan állomszerű állapot, mely a rendes álomtól első sorban az által különbözik, hogy mesterségesen előidézhető; azonkívül a hypnotizált — megigé- zett — egyén a hypnosis tartama alatt is megtartja a sugallóval a szellemi kapcsolatot, ami abban nyilvánul, hogy a sugallónak minden sugestiojét automatikus pontossággal teljesiti. A hypnosis vagyis igézet maga is suggestio által jön létre, még pedig egész sereg egymásra halmozott s rögtön teljesülő suggestio következtében. A suggallás három tényezőjének összeműködése itt is nyilvánvaló. Hogy a hypnotiseur megigézhesse alanyát, azaz előidézhesse nála a hypnosis állapotát, föltétien kívánatos, hogy az illető egyén higyjen az igéző hatalmában, bízzék az ügyességében, s óhajtsa a hypnosist maga is. Az igéző sikerébe
