Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1913

— 35 — sugallónak ismernie kell, hogy milyen hangulat mi­féle sugallat teljesülésének kedvez, ugyancsak azt is, hogy melyik hangulatot hogyan lehet mesterségesen előidézni. Bizonyos szervezeti változások maguk is hangulatot idéznek elő. Az éhség, álmosság, beteg­ség, fáradtság stb. megannyi hangulat kíséretében lépnek föl. Az ilyen hangulat, ha a sugalló tudtán kívül jelen van, elő is segítheti, de meg is ákadályoz- hatja a sugallat teljesülését. Azért a sugallásnál első sorban arra kell ügyelnünk, nincs-e oly hangulata alanyunknak, mely a suggestionak ellene szegül. Ezen­kívül a sugalló mesterséges eljárással is arra törek­szik, hogy alanyának hangulatát célja szerint módo­sítsa. Ez amiatt lehetséges, mert minden ember aka­ratlan gépszerűséggel változtatja hangulatát a benyo­mások milyensége szerint. Nincs ember a világon, a ki e tekintetben ura volna az idegrendszer, vagy mondjuk a saját lelkisége mechanizmusának. Min~A»h“ümd£ den idegrendszernek megvan a maga törvény- szerűsége, mely meghatározza, hogy a különféle külső benyomásokra milyen hangulattal reagál. Ha valaki megdicsér, annak örülök, ha pofon vág, haragszom, ha fegyvert fognak rám, megijedek, ha biztos siker­rel kecsegtetnek, vágyakozom, ha veszedelemmel fe­nyegetnek, aggódom és igy tovább. Persze tudni kell, hogy e tekintetben nem minden embernek egyforma a lelkisége. Vannak ugyan olyan benyomások is, melyek a legtöbb embernél ugyanazon hangulatot gerjesztik, például a dicséret örömöt, az ócsárlás bosszúságot stb.; de azért a megszokásnak itt is óri­ási jelentősége van. Szokáslélektan tanulságai a sug- gestioelmélet ezen részében is értékesülnek. A vá­lasztékos, előkelő öltözet látása a legtöbb emberben a tisztelet bizonyos nemét ébreszti fel, de egy mi­3*

Next

/
Oldalképek
Tartalom