Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1913

— 31 mellette szinte elvész a figyelem jelentősége anélkül, hogy hiányoznék. Általában úgy látszik, hogy a él­ményeket előidéző sugallásokban a figyelemnek, a complicáltabb akaratos cselekvések suggestiojában inkább a hangulatnak van erősebb kirekesztő functi- ója, de azért a kettő minden esetben együtt műkö­dik. A complicáltabb cselekvésképzetek suggestiójá- ban nemcsak, hogy jelen van, de minden esetben határozottan kifejeződik ama impulsiv hangulat sze­repe, mely a cselekvésképzetet teljesülésbe viszi. Hiába esik tekintetem irásközben a borosüvegre, hiába gondolok a legmegfeszitőbb figyelemmel az ivásra, a cselekvésképzet nem fog megvalósulni, mig megfelelő hangulat nem járul hozzá. Tehát minél ki­fejezettebb valamely cselekvésnek az akaratos jellege (ellentétben a reflexszerü élményekkel), annál fonto­sabb szerepe van a hangulatnak a cselekvésképzet teljesülésében. A cselekvésképzet ugyanis nem tevőd­hetik át cselekvéssé, tehát mindaddig nem valósulhat meg, mig az ellenakaró képzetek hatása ki nincs re- kesztve. Ezek kirekesztésére pedig a puszta figyelem nem elegendő. Tegyük föl, hogy megfeszített, erős figyelemmel a következő képzetcomplexumot rögzí­tem a tudatomban: „Kiiszom a tintásüveget." Ha fi­gyelmemet kizárólag ezen képzetcomplexumra szöge­zem, talán elérem, hogy az ellenakaró, gátló szerepű képzetcomplexumok kirekednek a tudatból, de a fi­gyelemmelmegragadott képzetcomplexum uralma még sem válhatik teljessé és igy cselekvéssé sem valósul­hat, mert a kiszorított gátló képzetek a tudat mély­ben zavartalanul kifejtik működésüket. A legújabb lélektani vizsgálatok kétségtelenül beigazolták, hogy a tudatmélybe (subconcience) szorított képzetcom- plexumok akaratirányitó hatása épen úgy érvénye-

Next

/
Oldalképek
Tartalom