Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1913
— 146 — módnak azt találom, ha a nagyszámú tanítóképzők egyike szerveztetnék át tanítónőképzővé. 22. Ez átszervezés akadályokba nem ütközik s a terv keresztülvitele esetén az ev. nőnevelés és tariitónőképzés szempontjából egyházunk fillérnyi megerőltetés nélkül tesz eleget egy régi tartozásának és másrészt e tény természete s következménye a megmaradt tanítóképzők erősödése lenne. 23. Egy tanítóképzőnek tanítónőképzővé való átszervezése több előnyt biztosit egyházunknak : a) meglenne az évtizedek óta várt tanítónőképző; b) a meglevő kiadással szemben az uj intézel egy fillérnyi újabb kiadással sem terhelné egyházunkat; c) a tanítóképzők pedig a nőképzönek az ismertetett módon való szervezésével határozottan erősödnének és egyszersmind a fejlődés további lehetősége is fokozott mértékben lenne biztosítva. VI. Melyik intézet szerveztessék ót tanítónőképzővé ? 24. A tanítónőképzővé átszervezett intézet lenne ev. egyházunk egyetlen tanítónőképzője, tehát az átszervezés kérdése kapcsán — nézetem szerint — a legfontosabb, mondhatnám döntő szempont az, hogy ez az intézet az ország oly részén létesíttessék, ahol hazánk bármely vidékéről könnyen megközelíthető legyen, mert csak akkor felelhetne meg teljességgel a hozzáfűzött várakozásnak, ha hazánk ev. vallásu hivei az ország bármely vidékéről minden nehézség nélkül megközelíthetők. — Sopronba, Felsőlövőre, Selymeczbányára az ország keleti, déli, délkeleti részéről alig iratkozhatnának, Eperjesre viszont az ország ellenkező vidékeiről nem, mert ez intézetek mind határszéli városokban vannak. — Nagyszeben, mint egyetemes egyházunkon kívül álló intézet, e tekintetben számításba nem jöhet. Az ev. tanítónőképző elsősorban az ev. egyház és az ev. egyháztagok érdekeit kell, hogy szolgálja. — Az egyház érdekeit a tanítónők képzésével és képesítésével, az egyháztagok érdekeit a gyakorlati irányú modern leányneveléssel és ennek kapcsán nagyobb fokú műveltség nyújtásával, szem előtt tartva azt, hogy a leendő tanítónők, esetleg leendő anyák
