Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1912
Évi jelentés. Vegyes érzelmek hatnak át, amikor évi jelentésem összegyűjtött anyagát magam előtt látom, mert az eddigi nehéz és küzdelmes éveket a mostani, fáradozásban és munkában, talán fölülmúlja, de viszont nem egy mozzanata örömmel és megelégedéssel tölti el bensőnket. A végzett munka eredményét a kitűzött cél elérése, vagy legalább is annak megközelítése teszi értékessé, s ha e körülményt egy intézet életében tapasztalhatjuk, biztosítva láthatják jövőjét s igazolva annak munkásait. A meglévőt megtartani és az adott helyzethez, körülményekhez képest, tovább fejleszteni, kötelesség és nehéz feladat ugyan, de egy embrióban lévő intézményt életre kelteni, azt erőssé és fejlődésképessé tenni, létét évszázadokra biztosítani, oly feladat, mely ugyancsak próbára teszi a szervezők képességeit s oly hivatás, mely semmit sem tart lehetetlennek, mely a csiiggedést nem ismeri, hanem kitartással és vasakarattal, tűrhetetlenül halad célja felé. Intézetünk alig pár éve született meg; hisz önállóságának még csak hatodik évét éli. Hosszú múlt előzte meg önállóvátételét. A lét és nemlét kérdése állandóan