Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1912

- 39

8—1-ig, — az időt 50perces órákra osztva, —6 óra esik. D. u.-ról 6 órát felhozván, d. e. 36 órát lehet tartani, a többi óra két d. u. 3—5-ig megtartható, igy a növendékek 4 szabad délutánhoz jutnak. Ideális órarend készítéssel meg minden nehézségei oszlatható. Az órarend készítésére vonatkozó miniszteri rendelet pszichológiai megfigyelések alapján, egyes elméleti tárgyak tanítását határozottan megjelölt időre teszi, tekintetbevéve a tanárok óráit is, jö órarend készítésénél nagy nehézségek merülnek fel.

Jó ótarend készítésének lényegét az órák ügyes csoportosításában látom. Ha a növendék elmélyed egy tárgy közben, teljesen megzavarjuk lelki egyensúlyát, ha olyan világba ragadjuk, amelyik teljesen ellentétje annak.

Pl. az első órán a növendék klasszicizmussal foglalkozik, utána a másodfokú egyenletek ismeretlenjét keresi, a harmadik órán a harminc éves háború részleteit hal'gatja, majd összhangositani kezd, s végül feltárul előtte a tundrák zordon világa. 50’ órák behozatalával a délelőtti 6 órát 2 részre lehet osztani, 3 elméleti, 3 gyakorlati órára. 3 rokon, egymást kiegészítő órán egységes középpontot teremtünk az érdeklődés számára s csak ebből az érdeklődési körből fejlődhet alkotásra hajló erő. Pl. 8—8"’ vallás, 8r>"—94('-ig történet, 910—10‘° földrajz, 104"— lPi0zene, 12:i"—1210 slőjd, 1210—1 slőjd. Vagy pl. fizika, mennyiségtan, rajz, (torna), neveléstan, tanítás, bírálat.

50’ óra, beleszámítva 10 szünidőt is, 40’ elfoglaltságot jelent. 40’ lelkiismeretes felhasználása teljesen elegendő a növendékek érdeklődésének lekötésére, a kitűzött tétel megvitatására. Ha figyelembe vesszük azt is, hogy tulajdonképen most 45’ órákat tartunk, a különbség 5’, s ha tekintetDe vesszük azt is, hogy a 3 óra után 20’ szünet következik, egészségtani szempontból még kedvezőbb színben tünteti fel e megoldást.

Nem állítom, hogy minden tekintetben megfelelő, hogy paedagogiai szempontból kifogástalan, de amikor arról van szó, hogy az ifjúságot a túlterheltségtől megmentsük, hogy önmunkásságra neveljük, hzgy egészséges, hivatását szerető, a tudományért lelkesülő egyéneket adjunk az életnek, de a haladó kor mellett sem kívánunk elmaradni, olyan eszközt választunk, ami az eredményt legjobban biztosítja.