Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1909

Száll s emléked örökre itt marad szeretteid szívébe zárva. S a mi lelkűnkben is élni fog emléked s az a példa, mellyel megmutattad, hogyan szeressük embertársainkat! . . . A sajgó szíveknek Isten ad erőt és vigasztalást a csapás elviselésére s mi megosztjuk a bánatot, amit a pótolhatatlan vesztesség okozott.

S most válnunk kell; üt az óra A fájdalmas búcsúzóra.

Legyen áldott az emléked,

Legyen csendes pihenésed;

Isten veled ! Isten veled !