Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1909

sabb tárgya az internátus létesítésének, a könyvtár, a gyakorló isk. felszerelés fejlesztésének és a szertárak szaporításának kérdése volt. Évi jelentésemben és az értesítő más helyén ezen utóbbi kérdésekről, illetve az ezekben tett intézkedésekről részletesen számolok be

Tanítói és nevelői munkásságunk. Nyugodtan, de nem minden akadály nélkül folytathattuk tanítói és nevelői munkásságunkat. A személy-változás, melyet évi jelentésemben részletesen ismertettem, volt a legnagyobb akadály, mellyel eredményesen megküzdenünk kellett. November hótól kezdődőleg simán folyt le az egész tanév. Súlyosabb megbetegedés a tanári karban nem fordult elő, miért is a már jelzett időtől kezdődőleg, huzamosabb ideig tartó helyettesítésre nem volt szükség. A tanterv kívánalmainak minden tekintetben eleget tettünk. A tananyagot a maga egészében feldolgoztuk s különösen nagy gondot fordítottunk a növendékek gyakorlati kiképzésére. Igyekeztünk őket arra bírni, hogy tanulmányaikat megszeressék, érdeklődjenek azok iránt, bizalommmal forduljanak oktatóikhoz és egyéniségük lehessen ez a kapocs, mely őket tartósan megőrzött, kellemes emlékekkel az intézethez fűzi.

Nehéz volt nevelői feladatunk, de felhasználtunk minden alkalmat, hogy növendékeink, kiknek egyéniségük kiismerésére a tanítási időn kívül alig volt alkalmunk, hivatásukat megszeressék s lelkesedjenek mindenért, ami szép, igaz, nemes ; ami az észt fejleszti, az értelmet felvilágosítja, az érzelmekre nemesitőleg hat s tevékenységre, munkára szoktatja őket. Ha az internátus létesül, mindenesetre könnyebb s egyszersmind eredményesebb munkát is végezhetünk.

Fegyelem. Bármily lelkiismeretes munkát végez a tanár kar, nevelői hatása és ténykedése csak akkor [ehet igazán eredményes, ha az intézettel kapcsolatban