Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1909
17 — tervben megállapított óraszámban folyt a tanítás, miért is a kötelező órákon felül más, ill. több órát is kénytelenek voltunk vállalni. A 20, ill. 22, kötelező órán felül adott heti órák száma 17. fi körülmény egy új tanári állás szervezését teszi szükségessé s valószínű, hogy az egyházkerületi közgyűlés az intézettel szemben eddig gyakorolt áldozatkészségét ezen alkalommal sem fogja egyetlen tanítóképzőjétől megvonni. A tanítás nyugodt menetét — sajnos — több körülmény akasztotta meg. Az intézet képzett, derék és lelkes igazgatója Fapszász Gyula, ki 16 évig a legnagyobb buzgalomal fáradt intézete felvirágzása érdekében, ki önzetlenül s szeretettel dolgozott egyháza, hazája és a kultúra érdekében s akinek legfőbb igyekezete az volt, hogy hivatásukat szerető, képzett, lelkiismeretes, derék tanítókat neveljen : legszebb idejében, 40 éves korában 1909. évi augusztus hó 19-én Nagyrőcén meghalt. A lesújtó hír, mely az intézetre mérhetetlen vesztességet jelent, mély fájdalommal érintette nemcsak hozzátartozóit, hanem fölöttes hatóságunkat, kartársait és tanítványait is, kik a megboldogultban atyjukat veszítették el. A temetésen a kormányzó-testületet és az intézetet ifj. Krecsmárik Endre képviselte, ki szép beszéd kíséretében díszes koszorút helyezett a ravatalra. Szelleme közöttünk él és emléke áldott lesz előttünk minden időben! A kormányzó-testület és a tanári kar a következő szövegű gyászjelentést adta ki : „A bányai ág. h. ev. egyházkerület szarvasi tanítóképző-intézetének bizottsága és tanári kara mély szomorúsággal jelenti, hogy Fapszász Gyula, ág. h. ev. tanitóképző-intézeti igazgató-tanár, f. hó 19-én délben 12 órakor Nagyrőcén, életének 40-ik, tanári müködésé3
