Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1906

datra emelkedett azon kötelességérzet, hogy időszerű volna a nem éppen alaptalanul panaszkodó egyházak érdekeit azzal szolgálni, hogy a gimnázium körében, tanítóképzőt nyissunk s a kibocsátott jeles tanulók legyenek bizonyítékai annak, hogy a szarvasi főgimnázium a fenntartó egyházak életszükségletét szolgálni kész.

Tatay István, a gimnázium tervczgctésre mindig kész lelkes igazgatója és Petz Gyula a tanárból pappá lett tudós lelkész megbízást nyertek a fenntartó békési ág. h. ev. egyházmegye közgyűlésétől, hogy részletes tervezetet készítsenek a megnyitandó Szarvasi tanítóképzőre. Ezen terv szerint a tanitképző a gimnázium VI. VII. Vili. osztályaihoz támaszkodva úgy volt megindítandó, hogy a tanítói pályára készülők a latin, görög és mathesis tanulása alól fölmentve, tanulják a neveléstant tanítás és módszertani tárgyakat, a zenét és éneklést. A többi tantárgyakat a gimnázium megfelelő osztályaiban tanulnák. E tervezet jóváhagyást nyert s miután önkéntes adakozásból hangszerekkel, főleg az orgona játékára előkészítő zongorákkal az intézet fölszereltetett 1861—2 őszén a tanítóképzés munkája megindult. Kezdetben alig egypár tanuló jelentkezett. Ezért voltakép 1802 —3-tól volt növekvő remény arra, hogy a tanítóképző életképes intézetté fejlik, csak nem szabad a kitűzött zászlót elejteni.

Pár évi tapasztalat azonban meggyőzte a tanítóképző sorsát intéző köröket arról, hogy időbeli lehetetlenség a gimnáziumi tanulmányok legtöbbjének mivelése mellett a leendő tanítóknak annyi elméleti és gyakorlati szakképzést adni, amennyit a kor, az alkalmazandó tanítóktól joggal megkíván.

Ekkor lépett föl az áldott emlékezetű Haviár Dániel mint a békési egyházmegyének esperese azzal az ujitás7