Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1941

15. Adományok. Iskolánk nemeslelkű jóltevöitől e tanévben a következő adományokat kaptuk.

A Szarvasi Hitelbank Rt. jutalomdíjul a Liska-alapítvány kamatait (56 P), s az alumneumnak 20 P-t adott; dr, Melich János jutalomdija kiegészítésére 14 P-t, Gaál István jutalomdíjul 15 P-t, dr. Kiss István, intézetünk egykori növendéke mennyiségtani jutalomdíjul 100 P-t, Nagy János történeti jutalomdijul 10 P-t. A SzÖSz jutalomdíjakra 300 P-t, Liszka Gyula jutalamdijul 10 P-t, Kollár János jutalomdijul 10 P-t, dr. Konkoly Iván 20 P-t, dr. vitéz Zerinváry Szilárd 10 P-t adott. Jutalomkönyveket adott a SzÖSz és pedig Gyökössy Endre Győzelem című munkájából 100 drb-t, Nádor—Kemény: Tessedik Sámuel élete és munkája című könyvéből 15 drb-t, a D. M. K. E. 10 drb jutalomkönyvet, dr. Tóth Pál egészségtani jutalomdíjul 10 P-f, Budapest székesfőváros egy Tompa Mihállyal foglalkozó tanulónk kitüntetésére pályadíjul egy kis, herendi porcellánból készült Tompaszobrot adott. A eines adományokért az iskola e helyen is hálás köszönetét fejezi ki.

De a legnagyobb hálával és meghatódottsággal számolunk be Brózik Károly ny. tiszaföldvári lelkész, c. esperes úr újabb nagyszabású alapítványáról. Annak a nemes léleknek és annak a lelkes ügyszeretetnek illusztrálására, mely az alapítvány tényéből kisugárzik, a leghelyesebbnek tartjuk a nagylelkű adományozónak alapítólevelét egész szövegében közölni: /

„Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól! (Róm. I. 7.) Néhány év előtt Istenben boldogult szüleim, Brózik Károly és Masznyik Etelka emlékére az egykor édesapámat, majd később gyermekeimet nevelő szarvasi gimnázium iránt érzett hálából 500 (ötszáz) P-s ösztöndíjalapítványt tettem az iskolának. Akkor még az a reménység éltetett, hogy amit én megkezdtem, azt majd gyermekeim folytatják, mert folytathatják. Különösen arra gondoltam, hogy Márton fiam, akit középiskolai tanári pályára szántam, lehet abban a helyzetben, hogy esetleg mint ennek az iskolának tanára, életét és tehetségét ennek az intézetnek javára szentelje és igy fizesse vissza az Alma Mater részéről nyert lelki javakat. Sajnos, mindkét gyermekem korai halálával ez a reménység meghiúsult, de nem szűnt meg az a lehetőség, hogy ők, a korán elköltözöttek, nevelő iskolájuknak holtuk után is hasznára legyenek. Ez az elgondolás adta az eszmét, hogy a szarvasi ág. hitv. ev. Vajda Péter-gimnáziumnál még egy ösztöndíjalapítványt létesítsek. Ez értelemben tehát a készpénzben idecsatolt 500 (ötszáz) P-t azon óhajtással ajánlom fel a gimnázium Felügyelő-Bizottságának, hogy azt elfogadni és ebben az ősi iskolában nevelkedett néhai gyermekeim emlékére az iskola ösztöndíjalapítványai között Brózik Ida11