Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1941

KERESZTESI LAJOS 1894—1941. Sok-sok testi szenvedés után a műit év decemberének 12-én hunyta le örökre fáradt szemét iskolánknak pihenés után talán legjobban vágyakozó tanára: Keresztesi Lajos. Nyugalom után sóvárgott a teste, és mégis, szinte az utolsó percig, amíg csak birt, dolgozott hallatlan erőmegfeszítéssel, kegyetlen önlegyőzéssel. Szerető hozzátartozói, féltő tanártársai hányszor kérték őt maga-kímélésére, hasztalanul! A köteles­ségérzet erősítette meg egyre elerőtlenedő szervezetét, mint ahogy az vonult végig egész tanári munkásságán, annál kiütközőbben, mennél nehezebbé vált az számára. Pozsonyból jött hozzánk, a régi nyugati metropoliszból, melynek idegen kézen maradtát egész életén át gyászolta. Ott született 1894 június 26-án, az ottani ev. líceumban végezte gimnáziumi tanulmányait az 1904—1912. években, oda járogatott gyakorta a pihenés napjaiban, még az után is, hogy Szarvason kedves otthont alapított magának. Erős hazafias érzése játszott közre pályaválasztásánál, mikor gimnáziumi ta­nulmányai végeztével a magyar nyelvi és irodalmi és a latinnyelvi tanári szakra iratkozott be a budapesti egyetemen. Az egyetem elvégzése után szülővárosába tért vissza, hol az 1916—17. években mint az ev. líceum internátusának szubprefektusa működött. Ezen idő alatt többször meg­bízták tanári helyettesítéssel, s így a tanári munkát tulajdonképen még Pozsonyban kezdte meg. 1917. augusztus 1-én a szarvasi gimnázium felügyelöbizottsága helyettes tanárrá választotta, s egy hónap múlva itt volt közöttünk, hogy ettől kezdve csak akkor hagyja el Szarvast, ha szülőföldjére látogatott, vagy ha üdülés végett kellett máshová távoznia rövid időre. A nyugati végeknek az ország közepére átszármazott fia egyre jobban megszerette Szarvast, annak ősi iskoláját, békés kisvárosi életét. Családot alapított, házat, kis körösparti nyaralót építtetett, s sze­rettei körében egész leikével tudta élvezni a falu-, a természetnyújtotta örömöket. Családi, baráti köre, kis szarvasi tuszkulánuma voltak szá­mára a gyógyítóír, azok tették betegeskedései idejét is elviselhetővé. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom