Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1940
ó napnak enyhe sugára, úgyhogy rendesen vidámabbak, egészségesebbek, erőteljesebbek leszünk, mint voltunk a télnek zord, hideg s idegeinket zsibbasztó hatása alatt. Bizony-bizony az a szegény, elaggott beteg, kit el nem vitt a márciusnak gonosz szele — ha átélte azt : reményt táplál új élethez. Óh ! És ki lenne közülünk olyan érzéketlen, hogy midőn látja éledni a föld holtnak vélt képét, látja azt vidámnak, örvendezőnek : hogy ő is ne örülne az örülőkkel ? A tavasz látásra nyitja a télben elhomályosodott szemeinket, hallásra füleinket. A virágözön nyílása, a fák virágdísze, a dalos madárkák lélekemelő éneke: nem emeli-e fel érző lelkeinket, szíveinket ? Mily nagy áldás a kertek virágai, a fák illata I S bár még nem élvezhetjük azok édes gyümölcseit, mégis öröm és megnyugvás tölti el egész lényünket. És beteg szervezetünk számára mennyi éltet adó gyógynövényt nyújt a természet Isten-alkotta gyógyszertára 1 De a kellemes időjárás iránt való érzékenységünk, nem üdítőleg hat-e, s nem Isten végtelen jóságát érezteti-e velünk ? És e kellemes érzéseink nem egy-két napra, de az évnek majdnem három szakára terjednek. Holott a nagy Alkotó mindezt pusztán egy-két napra szoríthatta volna össze, s akkor éltünknek csak egy-két napja lett volna örömteljes; ő azonban üdítő tavaszt, érlelő nyarat, áldást osztó őszt rendelt a teremtés koronája: az ember számára, hogy ezen időszakok pótolják a tél idején ellankadt erőinket. 2. De lássuk másodszor : Mire kötelez Istennek ezen jósága ? a) Arra, hogy a hatalmas Teremtőt teljes szívünkből dicsőítsük. Mire hív fel bennünket az egész dicső természet ? Mire hívnak fel a madarak, a csúszú-mászó parányi férgek, bogárkák, avagy a nagyobb állatok, az ő Istentől rendelt életmódjuk által ? Vájjon mi. Istentől lelki és testi szemekkel megáldott lények, vakok és némák maradunk-e, látva a körülöttünk nyüzsgő életet? — Nem! Oktalan állatok nem szégyeníthetnek meg bennünket 1 Keresztyén hívek ! Kinek számára ékesítette fel Isten a virágzó kerteket, a ringó zöld vetéseket, a szőlőskerteket ? Kinek számára rendelte a millió állatokat ? Vájjon nem a mi számunkra ? Minden teremtett lény dicséri az Istent, s csak mi maradnánk háládatlanok? Kedves embertársam 1 Ismerd el, hogy érdemetlen vagy Isten vég- hetetlen jóságára, áldásaira . . . Magadba szívod a levegőt, mely nélkül élned nem lehet: távozzék tehát tőled a háládatlanság okta7
