Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1939

nak. Elmondani, hogy mi a Te életedet kivált tanári hivatást betöltők számára aranyértékü drága példák százait magában rejtő kincsestárnak tekintjük. Példaadó életnek, mely örökre hirdeti azt az igazságot, hogy a termékenyítő, alkotó szellem nem gyarló emberi elismerésekből, hanem magaalkotta, belső törvényekből meríti magának az erőt a szilárd megállásra, s azzal lesz példaadó mások számára.

Előttünk fogsz állani, kedves Imre bátyánk, mint magányodban békességes, a hosszú életed alatt reád mért csapások elviselésében alázatos, a családikörben melegszívű és áldozatos, a katedrán nagytudo- mányú, magánéletedben kristályosán nemes, puritánjellemű, nagy szolgálataidért, nagy tudásodért, kivételes emberi értékeidért soha semmiféle jutalmat, elismerést nem igénylő, ilyenek után sohsem futkosó, igénytelen, spártai, igazságos, igaz és bölcs ember, és mennél tovább nézünk és látunk ilyennek, annál inkább meggyőződésünkké szilárdul az a hit, hogy a Te példaadásod az az örökérvényű emberi példaadás, mit valaha eszmei hivatást betöltő, eszméket másoknak átadni kötelezettek maguk elé tűzhetnek.

Ezt valljuk sírodnál, kedves Sárkány Imre bátyánk és köszönetét mondunk neked azért, hogy életednek ilyen kincseket érő példaadásaival ajándékoztál meg bennünket, tanártársaidat, tanítványaidat.

Amíg közöttünk voltál, hallgatnunk kellett; eltávoztál, most már beszélhetünk és beszélni is fogunk! Elmondhatjuk: meghaltál, hogy világíts I Áldás emlékedre 1“ N. 3. dr.

6