Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1939

1879-ben megszerezve tanári oklevelét, egy évig a budapesti gyakorló főgimnázium ösztöndíjas növendéke volt, majd Salamon Ferenc ajánlatára két éven át br. Nyári János jánosi-i (Gömör vm.) nagybirtokosnál mint nevelő működött. 1880-tól 85-ig az aszódi ev. algimnáziumban, 1885-től 1897-ig a rimaszombati egyesült prot. főgimnáziumban, végre 1897-től 1912-ig a szarvasi gimnáziumban szolgálta le tanári szolgálata egy-egy szakaszát. Kedvelt tárgya a történelem volt, de aszódi, meg rimaszombati évei alatt több éven át a latint és németet is tanította. Általában visszavonultan élő, csendben, elmélyedéssel dolgozó, u. n. studírozó természetű ember volt. A francia nyelvet is tökéletesen bírta, s történeti tanulmányainál jó hasznát vette. Hatalmas tudásra tett szert, de azt nem szerette fitogtatni sohasem dicsekedett azzal, a legtökéletesebb képviselője volt azon kevésszámú tudósoknak, kik kizárólag Fart pour 1’art búvárkodnak tudományszakuk körében, kiknek élvezet a tudományos elmélyedés, de nem ambíciója a szerzett kincseknek a nagy nyilvánosság számára való publikálása is. Innen van, hogy nagy tudományos felkészültségéhez viszonyítva aránylag kevés szellemi terméke látott nyomtatásban napvilágot (Alkotmányunk 1848-i reformjáról, 1887; Párhuzamos vonások a magyar és a nagy francia forradalomban, 1889; Egy pillantás 1000 éves történetünkre, 1836; Magyar történetünk főbb eseményei, segédfüzet a magyar történettanításához, 18S9; Az osgyáni ág.h.ev.gimnázium története).

Mint tanárt pedáns pontosság, szigorú igazságosság, mélyenérző szív jellemezte. Sohasem tudott tartósan haragudni, s bár önmagához aszkétizmusig menően szigorú volt, tanítványaival szemben nem tudott megtorló bíró lenni. Nemes szerénysége közmondásos volt. Amikor 1912-ben harmincegy évi tanári szolgálat után nyugalomba vonult, kereken és határozottan visszautasított minden ünnepeltetést, bár éreznie kellett vele együtt működött, öt jól ismerő kartársainak, de minden ismerősének iránta érzett végtelen nagyrabecsülését.

A nyugalom évei alatt — 28 éven át — egész lelkiségét egyre inkább annak egyik legjellemzőbb vonása : az érzelmesség uralta. Mélyen érzett szeretet, mely majd aggódásba, majd keserű bánatba tört fel, amint élte hajóját táncoltatta a sors. Ez a lelki küzdelem jutott kifejezésre költészetében is. Mert Sárkány Imre, a tudós tanár, a történetnek lelkes tanulmányozója már fiatalabb éveiben is szeretett verselgetni, öreg korában pedig a költészet kárpótolta őt sok reámért csapás keserűségeiért. Ezek között legnagyobb az volt, amikor forrón szeretett nagyműveltségü neje, sz. Esztergály Irén 1927. április 1-én meghalt. Határtalan fájdalmának, gyászának, irodalmi megnyilatkozása volt egyetlen nyomtatásban megjelent önálló verseskötete : Dalkoszorú egy sírra. Nyugalma évei alatt számtalan verse jelent meg különböző lapokban, a legtöbb: a szarvasiakban.

4