Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1939

mán irányítja a család és az iskola nevelő-munkáját ? Azaz ■ megegyez­nek-e egymással: egyfelől a 137 éves szarvasi gimnázium hagyománya és másfelől: a jelenlegi szarvasi tanulók szüleinek nevelési eszményei, nevelési céljai ? Ősökről utódokra, nemzedékről-nemzedékre átszálló tan, vagy ve­zérelv, vagy célkitűzés a hagyomány. Olyan eszményiség, mely eszmék­nek sokaságából tevődik össze, s nemzedékek kritikáján keresztül szű­rődik le. Kialakulásához természetszerűen idő szükséges, sőt mennél több az az idő, melyben kialakulása végbe ment, annál értékállóbb. Kialakulására hatással lehetnek általános és helyi körülmények, és min- denekfelett, iskoláknál: carlylei értelemben vett hősök, azaz vezető­egyéniségek. Egyik hős hatással van a másikra; előd a maga felfokozott eszméért-hevülését átadja utódnak s ha a körülmények kedvezőek, s maga az eszme örökérvényű, meggyökerezik, s az intézménytől többé elválaszthatatlan lesz. így alakult ki alapításától fogva máig az az eszményiség, melyet összefogóan iskolánk hagyományának nevezünk, sokféle elemből, maga is sokféle hagyományból. A kialakításában résztvettek maguk persze nem tudtak róla, hogy ami őket hevítve bennük elvvé szilárdult, ugyanaz : százados épületnek lesz egy-egy köve. Mélységes vallásosság hatotta át elejétől fogva iskolánk vezetőit. Oly természetes ez, hiszen az 1802-től máig ittmüködő 124 tanárnak az intézet életének első felében kb. a fele lelkészekből lett tanárrá. Ezek azután végig meg is maradtak lelkészeknek — bensejükben — szóltak bár a templomi szószékről — hiszen a tanárok templomi prédikálásának szokása is szarvasi hagyomány volt — vagy a tanári katedráról, szóltak bár Istenről, vallásról, vagy akár a természet tárgyairól, mindenütt és mindennek azon sajátos vallásos aláfestését adták, melyre oly jól fognak emlékezni azok, kik az utolsó ilyen papból lett tanárnak még tanítvá­nyai voltak. Ezek a papból lett tanárok továbbá a fegyelmezés eszközeit is előszeretettel a teológiának tágas mezejéről szedték össze. A nevelés, a jellemfejlesztés eszközei, módszerei ugyanonnan kerültek elő. Taní­tásban, nevelésben túlsúlyba jutott igy a vallásos elem, s ez hagyománnyá szilárdult. És csak erősítette egy vele párhuzamosan működő rokon-erő, az egyliáziasság. Az egyházhoz, a felekezethez való hűséges ragasz­kodás, annak hagyományai mellett való kitartás. Ennek felfokozott mér­tékben való megjelenését tudjuk eredeti, helyi, szarvasi okokra vezetni vissza. Hogy csak a legkirívóbbat említsük: a protestáns önkormány­zatot végveszéllyel fenyegető 1859-i pátens ellen folytatott országos küzdelem egyik országos vezére, Tatay István szarvasi gimnáziumi igazgató volt. Megsárgult írások a néma tanúsítói annak az izzó han­23

Next

/
Oldalképek
Tartalom