Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1939
Raskó Kálmán tanügyi főtanácsos, igazgató búcsúbeszéde a tanévnyitó ünnepélyen. Méltóságos Felügyelő Úr! Mélyen tisztelt Közönség! Ha évek hosszú sorára terjedő tanári és igazgatói működésem alatt voltak feladataim, amelyeknek megoldása nehézségeket is jelentett, akkor úgy érzem, hogy ez órában lettem olyan feladat elé állítva, amelynek megoldása a legnehezebb. Amit nem akartam, amit kértem és óhajtottam, hogy meg ne történjék, az mégis megtörtént. Nem teljesítették az urak az én kérésemet, nekem kellett tehát eleget tennem az urak óhajának és meghajolnom kívánságuk előtt. Csendesen — szótlanul — zajtalanul óhajtottam eltávozni ez iskolának falai közül és minden emóció nélkül átadni helyemet az utódnak, s hogy ez mégsem sikerült — rajtam kívül álló okoknak, tiszteletreméltó motivációknak magyarázata ez, amit végeredményben őszinte köszönettel és mély hálával kell vennem. Mélyen tisztelt Közönség! Amikor búcsút kell mondanunk valakinek, vagy valaminek — érthető módon fájdalmas érzések fakadnak fel lelkűnkben és ezek az érzések csak nyernek intenzitásukban akkor, ha a búcsúzás ünnepélyesebb keretek között történik. Ezektől az intenzitásukban fokozódó érzésektől óhajtottam én magamat távol tartani akkor, amikor kértem ez ünnepélyes órának elhagyását. Ez az ünnepélyes aktus, amely az iskola volt Igazgatójának az intézetből való végleges távozása alkalmából búcsúképpen történt, engem és egyedül engem érint, mert hiszen én vagyok az, aki teljes szolgálati időmnek letelte után búcsúzom ez iskolától. Mélyen tisztelt Közönség! 42 esztendőt töltöttem ez intézetnek falai között, 6 évet mint volt növendék és 36 évet — mint a volt kettős — majd szétválasztott intézeteknek tanára. Ebből a 36 esztendőből nagy megközelítéssel 12-őt mint a gimnáziumnak igazgatója. 42 esztendő 14
