Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1939
fásában s termékeny alkotásokban éli ki erejét, mert sokat javított, sokat gyarapított, sokat alkotott. Gyarapította vagyonúnkat, internátussal kapcsolta egybe iskolánkat. Mind a kettő igen nagy tett. Nagy tett az iskola ingatlan vagyonának gyarapítása, mert hiszen iskolánk időtlen időkig való fennállásának ingatlan vagyonunk az egyetlen biztos alapja s kétszeresen nagy tett az internálus felállítása. Semmiféle tőkéje sem volt reá Méltóságodnak, vasakarata azonban — ismerve az internátusok nagy nevelő értékét — megalkotta ezt a kitűnővé lett intézményünket. Az internátusok kiváló pedagógiai intézmények. Az internátus ugyanis nemcsak tanít és nevel, hanem igen gyakran békét és nyugalmat biztosít számos olyan gyermeknek, aki otthonába nem lelné meg a neki annyira szükséges harmóniát. (A Magy. Ped. 1938:318.) S aztán az internátustól bizonyos mértékben olyan eredményt is várunk, amilyent csak a katonai nevelés nyújt. S ily irányú eredményre ma fokozottabban van szükségünk. Sok-sok önzetlen fáradozásáért felügyelőbizottságunk azzal tisztelte meg Méltóságodat. hogy nyugdíjbahelyezése alkalmával megkérte, hogy még egy iskolai éven át, 1939. augusztus 31-ig igazgassa iskolánkat. Ugyanakkor felügyelőbizottságunk iskolánk érdekében kifejtett munkájára, tanári és emberi nagy értékeire felhívta felettes hatóságaink figyelmét, s ennek következményeként 1939. január 21-én a kormányzói kegy Méltóságos Uramat a tanügyi főtanácsosi címmel tüntette ki, a legnagyobba), amiért tanárember tanító- és nevelőmunkájáért kitüntethető. Most, amikor Méltóságos Uram iskolánk kötelékéből mint aktív ember kiválik, fogadja iskolánknak, továbbá felügyelőbizottságunk minden tagjának szívből jövő köszönetét, soha el nem múló háláját. Legyen szabad nekem külön is hálásan megköszönnöm azt a baráti odaadó szívességet,mellyel felügyelői munkámat igazgatósága alatt olyan könnyűvé tette. És legyen róla meggyőződve, hogy a tisztelet, szeretet és hála, melyben önzetlen, odaadó tanári és igazgatói működése alatt tisztelői, barátai, tanártársai, tanítványai részesítették, élete végéig fogja kísérni, s gimnáziumunk jövendő történetírói mindég a legnagyobb elismeréssel fogják emlegetni, hogy hatványozottan nehéz időkben bölcs tapintattal, vasakarattal, aránylag csekély eszközökket milyen sokat, milyen nagyot alkotott. A nehéz, súlyos idők nem múltak el. Érezzük a mának súlyosságát s aggódva gondolunk a holnapra. Bölcs, tapintatos, vasakaratú emberektől soha sem búcsúzunk végleg, Méltóságos Uramtól is csak mint igazgatónktól azzal a kívánsággal, hogy az isteni Gondviselés erőben, töretlen jó egészségben még soká éltesse, s azzal a kéréssel, hogy bőséges tapasztalatait, tanácsait iskolánktól a jövőben se vonja meg. Az Isten soká éltesse! ÍJ
