Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1936

II.

Iskolánk múltja.

Miután az 1790—91. évi XXVI. t.-c. megadta a protestánsoknak a törvényes jogalapot arra, hogy tanintézeteket állíthassanak, az alföldi nagy evang. gyülekezetek komolyan kezdtek foglalkozni avval a gondolattal, hogy közáldozattal olyan iskolát létesítsenek, amely feleslegessé tegye azt, hogy az alföldi protestáns családok gyermekeiket a messzebbfekvő felvidéki intézetekbe küldjék. Az életre való eszme azonban csak 1802- ben vált valóra, amikor a nagy békés-bánáti Esperesség Szarvason tartott közgyűlésén elhatározta, egy az esperesség tulajdonát képező latin iskola felállítását.

így jött léire 1802. őszén a mezőberényi főgimnázium. Hogy az iskola első igazgatója, a nagytudományú Skolka András, négy segédjével hány osztállyal s milyen tanítási tervezet mellett kezdte meg az 51 főnyi tanulóság oktatását, azt alig lehet a rendelkezésre álló töredékes adatokból megállapítani, de tény, hogy idősebb tanulók tömeges jelentkezése folytán a mezőberényi iskola már a fejlődése első éveiben több osztályra szétváló, nagyobbszabású tanintézet volt.

A főgimnázium, melynek anyagi és szellemi érdekeit az esperes elnöklete mellett az „iskola-tanács“ intézte, az egyházi hívek szerény adakozásából, a tanulók befizetett tandíjaiból és főleg a Wenckheim, Podmariiczky, Prónay és Földváry nemes családok áldozatkészségéből tartotta fenn magát az első években. Majd mind nagyobb nehézségekkel küzdött, a jövedelmi források csökkenése, a tanári személyzet gyakori változása és különösen az 1811 —13. évi devalváció miatt. S bár 1815-től a klasszikái képzettségű Benka Ádám (1829), felfokozván a tanulók számát 42-ről 200 ra, jóhírnevűvé tette az intézetet, ennek sorsa mind bizonytalanabb lett ő utána, különösen pedig az 1831-ben dühöngő kolerajárvány után, amely megapasztotta a tanulók és pártfogók számát és kimerítette a jö-