Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1935
6 a szülői ház, de még inkább az iskola rendelkezésein. Hánya- vetiek és komolytalanok az utcán, az emberekkel való érintkezésben, a társaságokban. Sokszor a legelemibb neveltség jeleit sem mutatják. A munka, a kötelesség végzésében felületesek, lelkiismeretlenek, fő számukra a szórakozás, a játék, a sport, leginkább az üzletileg irányított sport, a futball. A két nembeli ifjúság közötti érintkezés is nélkülözi a legtöbb esetben a nemes, lovagias szellemet és nem ritka dolog ebben a vonatkozásban a közönséges, durva, kültelki hangnem. Általában a fiúk között, a kis- és nagydiákok között egyaránt, egész természetes már a káromkodás és az ízléstelen trágár szójárás. Az imént vázolt kép a tanulóifjúságról túlságosan sötétnek és elcsüggesztőnek tűnhetik fel Önök előtt és azt mondhatná valaki, hogy ez túlzás és a jelenségeknek pesszimiszlikus megítélése. Kétségtelen és hála Istennek, vannak ma is derék, kiváló és rendes magaviseletű tanulók és mint nevelők, sok mindent meg tudunk érteni és magyarázni a forrongó, alakuló, bontakozó, serdülő ifjúkor testi és lelki megnyilatkozásaival kapcsolatban. Sőt azt is hozzátehetjük, hogy a felsorolt elszomorító tünetek nem mindenütt általánosak. De egy dolgot el kell fogadnunk, egy jelenséggel őszintén és elfogulatlanul szembe kell néznünk; ez pedig az, hogy a mai tanulóifjúság erkölcsi színvonala általában süllyedt. Csakis így tudjuk megmagyarázni külső magatartásának kirívó, bántó, elszomorító mivoltát. Vájjon mi idézte elő ezt a hanyatlást ? És csak az ifjúság kárhoztatandó a felsorolt hibákért? Avagy más tényezők is közreműködtek és hatnak még most is e sajnálatos tény létrejöttében ? Messze vezetne az okok kutatása és feltárása, azért csak egy-két, leginkább valószínű okra óhajtok reámutatni magyarázatképen, hogy azután megláthassuk az orvoslás és segítés néhány módozatát. A hibák forrásait kereshetjük és megtalálhatjuk a szülői házban épúgy, mint az iskolákban, de legfőkép a mai élet alakulásában, a mai korszellemben. Nagyon sok szülő nem érez komoly felelősséget gyermekei neveléséi illetőleg. Mindent az iskolára bíznak és mindent az iskolától várnak, leginkább csodavárási módon. De még inkább vétenek gyermekeik ellen, azok a szülők, akik tudva vagy tudattalanul bírálják tanuló gyermekeik előtt az iskola munkáját vagy rendelkezéseit, megingatva ezáltal bennük a tekintélytiszteletet. Nem csoda
