Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1934

II. Rákóczi történelmi hagyatéka. Az április 8:án tartott iskolai ünnepélyen felolvasta Dr. Nádor Jenő. „Amitől tartottunk, abban már benne vagyunk. Az Isten árvaságra téve bennünket és kivevé ma közülünk a mi édes urunkat és atyánkat, három óra után reggel. Ma nagypéntek lévén, mind a mennyei, mind a földi atyáinknak halálukat kell siratnunk. Az Isten mára halasztotta halálát urunknak, azért, hogy megszentelje halálának áldozatját annak érdemé­vel, aki ma meghalt érettünk.“ Kedves tanulóság ! Amit most felolvastam, az a magyar nemzet egyik legnagyobb gyászának, így mondhatnám családi gyászjelentéséből való. Egy végig könnyek között írott levélből, amely pontosan kétszáz évvel e mai nap előtt íródott. Élén ott is áll a nevezetes dátum : „Rodostó, 8. april, 1735.“ Talán kitaláltátok már, hogy Mikes Kelemen írta Rákóczi haláláról. Közvetlen elbeszélés. És mert közvetlen, érdekesebb, mint a leggondosabban fogalmazott történelmi mű. Ezért, mielőtt elmél­kedésbe fognánk a nagy fejedelem történelmi hagyatéka fölött, képzeletben szálljunk vissza kétszáz esztendővel, a rodostói magyarok utcájába, be magába a nagy száműzött által törté­nelmivé emelt hajlékba s ővéle éljük át annak az utolsó éj­szakának eseményét. „Tizenkét óra felé éjszaka mindnyájan mellette voltunk. A pap kérdette tőle, ha akarja-e felvenni az utolsó kenetet ? Intette szegény, hogy akarja. Annak vége lévén, a pap szép intéseket és vigasztalásokat mondván neki, nem felelhetett reája : noha vettük észre, hogy eszén van — azt is láttuk, hogy az intéskor a szemeiből könnyhullatások folytának. Vég­tére szegény ma három óra után reggel, az Istennek adván

Next

/
Oldalképek
Tartalom