Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1933

állott a megvalósításnak útjában semmi akadály, annak dacára, hogy az anyagiak biztosítva még nem voltak. Alkalmas tanépület nem volt, sem pedig kellő számú képzett tanárság nem állott rendelkezésre. De a lelkes szervezőket mindez nem riasztotta vissza, mert bíztak az intézet életképességében, amely a majdan teljesíten dő szolgálataival teremt magának áldozatkész közönséget.

Az iskola 1802. november 1-én nyílott meg Mezőberény- ben 22 tanulóval és 3 tanárral, részben a helyi német lelkész lakásán, részben pedig özv. báró Wenckheim Lászlóné, szül. Rosenfeld Karolina kastélyában ki, mint protestáns vallású nő, élete végéig hathatósan támogatta az iskolát.

Az iskola céljaira állandóan folyt a gyűjtés, amire a szarvasi temetőben csaknem elfeledten nyugvó Hamaljar Márton szuperintendens hívta fel az országos figyelmet. S ennek hatására valóban áldoztak is a lelkészek, tanítók, egyházak és a tehetősebbek és így a szebb jövő reményei felcsillanván, az első igazgató, Skolka András, ki eredetileg a szarvasi Tes- sedik-féle gazdasági irányú iskolának volt jeles tanára, nagy lelkesedéssel ment tanulókat toborozni a Felvidékre. Munkás útjában azonban megbetegedvén, tisztét csak 1802. karácsony táján foglalhatta el.

Nem célom e helyen az iskola történetének részleteibe bocsátkozni és így cáak röviden érintem az első három évtizednek történetét. Ezidőn át az iskola élete rendkívül küzdelmes volt, hiszen 1826-ig mégcsak alkalmas helye sem volt a tanításra, amikor a Wenckheim család támogatásával megfelelő épületre tehetett szert. Az első igazgató, Skolka András 1808-ban Verbászra költözött lelkésznek, utána Farkas Mátyás irsai származású klasszikái műveltségű férfiú vette át az intézet vezetését. Ennek életmódja, könnyelműsége s általában tanári munkássága azonban inkább kárára, mint hasznára volt az iskolának, úgy, hogy alatta 1810 és 1813 között egyik legnehezebb időszakát élte át a fiatal gimnázium és helyzetét nehezítette még ekkor az országos pénzdevalváció is. 1816-ban az Eperjesről idehívott Benka Ádám, ennek 1829-ben bekövetkezett halála után az iskola a tanerők egyéb megfogyatkozása miatt is, csaknem elárvultán halad a bizonytalan jövő felé. Majd Gömörből lehozzák igazgatónak Tomasek Pált, aki 1830-tól Benka György, Molitórisz Adolf, Oertl Zakariás és Berey Istvánnal végezte a munkát s próbálta az intézet alapjait megszilárdítani.