Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1928
— 7 — amint az ezernyolcszáz ötvenkilencedik év őszére nemcsak a természetben, de az egyházpolitikai életben is rászakadt a tél. Ennek teljes zordonságában, az 1860 febr. 2.-án tartott prez- biteri gyűlésen olvasták fel az esperes levelét, melyben tudatta, hogy a felségfolyamodványra tagadó válasz érkezett. A válasz fenyegető hangja, maga az elutasítás ténye az egyház lelkes vezetőit többé az ellenállás megkezdett útjáról le nem téríthette. Egy újabb miniszteri rendelet megparancsolta az egyes egyházaknak, hogy a pátens életbeléptetését sürgető jan. lO.-i rendeletet két egymásután következő vasárnap olvassák fel. Előttünk fekszik a békési egyházmegye több egyházának jelentése arról, hogy a felolvasás megtörtént. A febr. 22.-i szarvasi prezbiteri gyűlés hosszú, latin idézetekkel tarkított határozatban jelentette ki, hogy „nem akar és lelki- ismeretes meggyőződése miatt nem akarhat hűtlenül letérni azon öröklött vallásszabadsági és egyházjogi alapról, mely alapot letettek számára az evangyélium elvei“ s ezért lelkészeit oda utasította, hogy a magas miniszteri rendeletnek... egyházilag hivatalos módon történendő kihirdetésétől hivatalos esküjök alatt is óvakodjanak.“1) Ebben a tárgyban az esperesnek is bejelentették tiltakozásu- sukat. De ezzel küzdelmüknek egy másik terrénumát érintettük, ahol a harcteret az egyházmegyére igyekeztek kiterjeszteni. Ellenállás szelleme áradt szét az igénytelen körösparti városból s elárasztotta az egész békési egyházmegyét. Annak egyházai, de különösen maga az esperes, a kormány által a „szarvasi super- intendentia“ adminisztrátorává kinevezett Torkos Károly, — mint a fentebbi statisztikából is kitetszik — még erősen a mérlegelés stádiumában voltak, mikor Szarvas már elvetette a kockát. Küzdelme ettőlfogva kettős cél felé orientálódott: fenntartani a harci kedvet idebenn és átültetni azt mennél szélesebb területekre, mindenekelőtt pedig magával ragadni a békési esperességet. Már a november 21.-i prezbiteri gyűlés, „sajnálattal említvén, hogy ily életbevágó körülmények közt eddigelé esperességileg mi sem történt légyen,“ felkérte az esperest, hogy a pátens tárgyában hívjon össze mielőbb gyűlést. Erre következett Torkos esperes november 24.-i körlevele, melyben felszólítja az egyházakat, hogy a ,,pátens kérdését helyi gyűléseken tárgyalják.“ „Itt az idő, — szól a körlevél — hogy a békési esperesség is mérlegbe vesse J) Meg kell jegyeznünk egyébként, hogy e tekintetben Révész Imre ismert „Tájékozásba szerint jártak el, melyben ez olvasható: „A lelki- pásztorok a nevezett rendeletet semmi szín alatt és semmiképpen ki nem hirdethetik.“
