Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1928

-10kor az autonómia ügye még nem volt annyira élére állítva. 1857 márc. 23.-án a gimnáziumi tanács megbízásából szerkesztette azon folyamodványt, melyben a helytartótanácstól a gimnázium nyilvánossági jogának megadását kérte. Ezen iratának tengelye az ön- kormányzathoz, az 1791,-i 26. cikkhez és a magyar nyelvhez való ragaszkodás. Majd amikor kezde'ét vette a patentális éra, minden kockáztatással dacolva állt oda az első harcosok mellé.

0 nem tartozott a habozok közé, mert nem arra született, hogy befolyásolják, hanem hogy ő befolyásoljon. Amikor a pátenst szeptember közepén először olvasta, rögtön készen volt azzal, hogy az misztifikáció. Azokban a különböző tárgyú leveleiben, melyeket szeptember—novemberben Írogatott, valóságos ceterum cen- seot folytatott a békési egyházmegyében. Ezenkívül azonban már szept. 25,-éről nyomát találjuk annak, hogy a patentális harc országos orgánumában is fellépni készül. Ballagi Mórt, a küzdelem hírneves vezérét kitartásra ösztönözte1), nov. 12.-én pedig megírta hatalmas cikkét, mely a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap dec. 6.-i számában mint vezércikk jelent meg „A magyar protestáns kérdéshez“ címmel. Tudományosan, történeti és jogi szempontból fogja meg ebben a kérdést, kiemelve, hogy a protestáns egyház beléletét háromszáz éven át mindég önkormányzatilag intézték s az államhatalom a protestáns egyházaknak csakis külső, az államhoz vagy más felekezetekhez való jogviszonyait szabályozta. Cikke súlyát legjobban mutatja, hogy miatta a szerkesztőnek a rendőrséggel gyű If meg a baja.

Szarvas küzdelmében legnevezetesebb szerepét a prezbitéri- uin nov. 21.-i gyűlésén játszotta, amikor Haviár segítségével keresztülvitte a felségfolyamodvány által való tiltakozást. E remek fölirat elejétől végéig az ő ragyogó tollából származott.2) Ettől fogva járt el a prezbiteri gyűlésekre s átvette annak a küzdelemben való vezetését. Mellette Haviár Dánielnek a harcban csak másodrendű szerep jutott. Az ő lelke még nem volt annyira telítve elb Prot. Egyli. és Isk. Lap, 1859. okt. 25. sz. Szerk. üzenetek. —

2) Erre írott tanúskodást csak Zsilinszky: Tatay I. emlékezete c. füzetében. E megbízatásnak az egyházközség levéltárában nem tudtam nyomára akadni. A prezb. jegyzőkönyv szerint a gyűlés egy tizenhárom tagú választmányra bízta azt, melynek tagjai közt volt Tatay is. Hogy azonban az egész folyamodvány Tatay müve, azt az ö írásait ismerők előtt nem kell bizonyítani. Zsilinszky tanúskodásán kivül mégis egyet. Mikor annak idején néhai Benka Gyulához hirtelen e kérdéssel fordultam: ki írhatta a prezbitérium felségfolyamodványát ? — Tatay — volt a gondolkodás nélküli válasz, Ez tehát a kortársak köztudatában is így szerepelt.