Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1927

Egy aktuális fizikai problémáról.

Az emberiség még fel sem ocsúdott a rádiónak csodával határos misztériumából, a tudományos folyóiratok és a napilapok a a technikának máris egy újabb vívmányáról a rakéta-autóról számolnak be és a Jules Verne költői fantáziájában megszületett ,holdba való utazás“ terve immár kezd élő valósággá válni.

A holdba-utazás problémája az emberiséget már régi idők óta izgatja és mert épen probléma, olyannak tetszik, mintha nem igen tartoznék a középiskolai élet kereteibe. De tanítványaink az ily általános érdeklődés középpontjában lévő kérdéseket állandóan felszínen tartják és érdeklődésük oly tőke, melyet nem szabad kamatozatlanu! hagynunk, másrészt azonban e probléma a középiskolai fizikai alapvető fogalmaknak és törvényeknek alkalmazásán épül fel és vele oly kérdések kapcsolatosak, melyek a középiskolai mathematikával könnyen megoldhatók. Vétek volna tehát e kedvező alkalmat ki nem használni.

A lázasan kutató emberi szellem nem ismer többé lehetetet- lenséget. A holdba való utazás tervét évszázadokon át agyrémnek tartották s nem is vették komolyan. De megnyugtathatjuk magunkat, hogy igy volt ez a vasúttal is. Amikor 1848-ban Budapest és Vácz között megindult az első gőzmozdony s vele a vonat, senki nem merte volna hinni, hogy lesz ember, aki ebbe a 20 km.-es sebességgel „száguldó“ szörnyetegbe beleül. Zeppelin léghajóját is a maga idejében a mesék birodalmába utalták és 6 évvel a háború kitörése előtt maga Vilmos császár a repülőgépnek oly kis jelentőséget tulajdonított, hogy a frankfurti repülő napra el se ment.

Joggal feltehetjük tehát a kérdést, mi igaz a holdba-utazás tervéből. Lehetséges-e egyáltalában megvalósítani és mi kell hozzá?

Alkossunk azonban magunknak előbb tiszta képet a csillagok világáról és itt főképen éjszakáink kóbor vándorról, a holdról.

Ezüstfényü korongján egy pár folt mindaz, amit rajta szabad