Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1926
Gyóni Géza emléktáblájának leleplezése. Impozáns módon nyilvánult meg 1927 május 25-én, a majális napján a gimnázium volt tanítványainak az intézet iránti hálája. A Szarvasi Öregdiákok Szövetsége ennek olymódon adott kifejezést, hogy a gimnázium régi épületének falába Gyöni Géza domborművű képmásával ellátott emléktáblát helyezett el A leleplezési ünnepélyre hatalmas vendégsereg gyűlt össze az ország minden irányából, de különösen nagyszámmal Budapestről. A leleplezést az ó-templomban reggel 8 órakor hálaadó istentisztelet előzte meg, melyet Szelényi János ev. lelkész tartott a találkozókra összesereglett öreg diákoknak és Gyóni egykori osztálytársainak. Az istentisztelet után a gimnázium régi épülete elé vonult a közönség, ahol akkorára már négyszög formájában elhelyezkedtek a szarvasi középiskolák tanulói, a gimn. cserkész- csapata és egy szakasz levente Az ünnepélyt a Szarvasi Dalkör nyitotta meg a „Hiszekegy“... eléneklésével Rohoska Géza karnagy vezetése mellett. Az ünnepi beszédet dr Raffay Sándor ev püspök helyett, aki gyengélkedése miatt a szokatlanul hideg időben a nagy utat meg nem kozkáztat- hatta, Gyökössy Endre író, a Petőfi Társaság tagja tartotta. A beszédje végén megtörtént leleplezés után dr. Melich János egyetemi tanár, a gimn. fe'ügyelője vette át beszéd kíséretében az emléktáblát az intézet nevében Gyóni Géza volt osztálytársainak nevében dr. Kemény Gábor ny. tordai főispán emlékezett meg kegyeletes szavakkal a régi időkről, Gyóni gyermekkoráról. Az ünnepélyt a Szarvasi Dalkör rekesztette be Ammer János: „Nem, nem, soha“... c. dalának nagyhatású elének’ésével. A Himnusz ünnepélyes akkordjai tették teljessé az elhangzott gyönyörű beszédek hatását, melyeket az elmondás sorrendjében közlünk. * Gyökössy Endre beszéde. Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Kedves szarvasi testvéreim ! Halljátok ti is, ifjű és öreg diákok! Mindig meleg öröm hullámzik szívemben, ha Szarvasra jöhetek. Nekem ünnep, ha ilyenkor elsétálok az öreg gimnázium előtt; megállók ajtajában; végignézem kedves ablakait; mert úgy érzem, hogy a vén skóla megelevenedik előttem, ablakai szerető, becéző, simogató szemekké szépülnek és reám mosolyognak, reám a hazajött, hazatalált hűséges diákfiúra, akinek ez a nemes iskola finomította szívét, edzette leikét és tágította eszét.
