Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1926
6 vigabb napokon s Gyóni itt Balassi korának s a kuruc idők végvári életének egy késői föllobbanását látta. Ez a vár túlnyomóan magyar őrségével a végvár szerepét játszotta itt, az idegen földön. Hiszen ha elesik, nyitva az út a Kárpátok felé! A katonák nagyrésze a szabadban tanyázott s Gyóni ajkán akaratlanul is régi ku- rucdalok csendültek föl. Hatása idebenn az országban is nagy volt, de őszinte és mély hatást csak odakinn, a harcoló csapatoknál tett. Akik jártak kinn az északi harctéren, azok tudják, hogy valahányszor háborús versek és úszítások jelentek meg a lapokban olyan szerzőktől, akik páholyból és Pestről nézték a világháborút: düh és bosszúság fogta el a katonákat. De ha tőle jelent meg egy vers, a megrázó erővel és mély igazsággal írt sorok a szívekbe markoltak, hisz írójuk épp oly elborult szemmel nézte Przemysl sáncaiból a lángbaborult vidéket, mint küzdőtársai kietlen és sáros erdők aljáról. A világháborúnak egyetlen költője Gyóni, de nem dicsőítője a háborúnak, hanem nemzetének prófétája, aki a kulturember képét hordja magán. Az átlagos emberekénél érzékenyebb és finomabb lelke megdöbbenéssel, a modern idők müveit emberének undorával látja a gyilkolást és vérontást s a krisztusi szeretet nevében a szánalom húrjait pendíti meg a szivek rejtett mélyén. Gyóni a béke híve volt. Amikor 1913-ban a Balkán háború idején bevonultatták Boszniába s a császár parancsa haláldáridóra hívta, az élet jogait hirdető strófáiban erélyesen hadat üzent a háborúnak s vakmerőén kiáltotta: „Cézár, én nem megyek!“, — mert meggyőződése szerint komoly okot nem látott a háborúra. De mikor az ezeréves magyar határok forogtak veszélyben s világerők törtek ránk, hogy gyűlölködő kézzel lerombolják a magyar kultúra szent oltárait, — nagy elszántsággal hirdette a harcot és ellenállást a végsőkig, mert a háború a magyarság önvédelmi harcává lett. Szinte érthetetlen és bámulatos önmegtagadással maradt helyén abban az ítéletidőben, amely hónapokon át Przemysl várára nehezedett. Amikor a védőknek már ütött az utolsó órája, jöttek a fekete napok, amikor március elején a fölmentő hadjárat megakadt s a Kárpátok méteres havába beléfult minden reménységünk, a kitörésekkel, melyek hatalmas ütközetekké fejlődtek, az ellenség gyűrűjén rést ütni nem sikerült, amikor a hónapok óta tartó éhezéstől s az emberfeletti erőfeszítésektől elcsigázott had kimerültén rogyott össze: Gyóni pünkösdi lelkülettel önt hitet a csüggedőkbe és kis- hitűekbe s a lerongyolódott test belékapaszkodott a lélek szárnyaiba s az utolsó erők és ínak megfeszítésével talpraállott, hogy tizenegy szuronyroham után visszaverje a tizenkettediket. A francia forradalom idején történt, hogy az egyik tábornok azt üzente kormányának, vagy indítson egy újabb hadsereget, vagy
