Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1925
4 kívül csak a lapszám vétetett még fel, az is mellőzve a folyóiratoknál, az ötnél több kötetes munkáknál és a szépirodalmiaknál. Ámde a mü terjedelmét a lapok számán kívül a rétnagyság is szabja meg. Ennek kiírását azon az alapon lehetett megtakarítani, hogy a címektől balra eső lapszélen levő ú. n. könyvtári jelzet azt nagyjából úgyis kifejezi, az abban levő „F“ betű ívrétü, „Q“ betű ne- gyedrétü, az ezen betűk nélkül szereplő jelzet pedig nyolcadrétü, vagy még kisebb kötetet jelezvén. Hozzátéve azonban, hogy ez a jelzés csak a kéziratokra nézve megbízható, amelyeket legújabban elkülönítve a többi könyvektől, zárt szekrényben együtt állítottam fel a rétnagyságnak megfelelő három csoportban, mértékül a porosz állami könyvtárakban divatos méreteket fogadva el (eszerint 8 r. a könyv 25 cm.-ig, 4 r. 25—35 cm.-ig, azon felül 2 r.). A többi könyv nagyságáról csak felületesen tájékoztat a jelzet, mert a különböző könyvtárosok — velem együtt — egyöntetű megállapodások hiányában tetszésük szerint helyezték el azokat a három formátum valamelyikébe. A helymegtakaritás elve vezetett akkor is. mikor a mintegy 9000 darabot kitevő (egyébként címtározott) iskolai értesítőt ebbe a katalógusba nem vettem be. Azonban minden takarékoskodásra való törekvés mellett sem lehetett kitérni bizonyos, következetlenségnek látszó részletezésektől. A kéziratok, a Régi Magyar Könyvtár kötetei s néhány más ritkaság-számba menő mü a többihez képest sokszor túltengő részletességgel van leírva, sőt jegyzetekkel kisérve. Az a gondolat vezetett ebben : hátha a laikus, amatőr-bibliográfus némi csekély szolgálatot tehet vele a hazai bibliográfiának. Ez volt a harmadik elv szerény munkásságom közepette. Végül szabadjon itt köszönetét mondanom nemcsak a magam, de iskolánk nevében is dr. Gulyás Pál úrnak, a bibliográfia egyetemi tanárán ik, aki oly szives volt temérdek elfoglaltsága dacára ismételten segítségemre jönni nagyértékű tanácsaival. Ami helyesen van katalógusomban, az az ő tanácsai, könyvei es cikkei alapján van helyesen; ami helytelenül, az az enyém. Szarvason, 1926. június 24-én. Dr. Neumann Jenő.
