Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1917
23 zottságban: egyrészt kitartóan küzdött egyházmegyéjének az intézettel ellentétes érdekeiért, másrészt jó barátként emelte fel szavát minden olyan ügyben, amely a tantestület jogait és előnyeit biztositá. Működésének e kettős irányát olyan bölcs mértékkel és jóságos lelkületéböl folyó szelídséggel tudta megegyeztetni, hogy azok is tisztelettel és rokonszenvvel voltak iránta, akikkel nem egyszer szembekerült. Midőn az ellentétes érdek megszűntével véget ért a bizottságban való szereplése, őszinte sajnálat kisérte a kormányzó testület kötelékéből kiváló közbecsülésben részesülő, érdemes tagot. Emlékét kegyelettel őrizzük meg. szeretettel gondolunk rá és nehéz szívvel veszünk tőle örökre búcsút. A búcsú hangját kell megszólaltatnunk intézetünk nagyérdemű felügyelőjével, br. Solymosy Lajossal szemben is. Itt is bebizonyul, mily csodálatosan kapcsolódik egymásba az öröm és szomorúság. Még alig örültük ki magunkat a felügyelőnket ért azon legmagasabb kitüntetés felett, hogy egyetemes egyházunk gyülekezeteinek nagy többsége azzal koszoruzta az ő nagy időre visszatekintő egyházi tevékenységét, hogy öt emelte szavazatával az egyetemes egyházi és iskolai felügyelői méltóságra, már is szomorúság lép az öröm helyére azon értesülésünk folytán, hogy ö intézetünk felügyelői állásáról lemondott. Mélyen fájlalnék távozását épen most, mikor mind erősebb kötelékkel ítizte öt hozzánk nemes áldozatkészsége, semmi akadályt nem ismerő munkássága, intézetünk anyagi és szellemi érdekeinek egyenlő szeretettel való felkarolása s ápolása és mindenkit egyaránt lekötelező előzékenysége. Mig ajkunkról a mély hálának és őszinte köszönetnek szava fakad, lelkűnkből az az óhaj, sz'vünkből az a fohász szárnyal fel, hogy nagynevű elődök nyomán haladva, azok lángoló lelkesedésétől hevítve tegyen hasznos szolgálatot hazánknak és egyházunknak s emeljen értékes munkásságával maradandó emlékei a Solymosy családnak. Búcsúszavunk száll a bányai ág. h. ev. egyházkerület nemeslelkü, nagyszivü püspökéhez, Scholtz Gusztávhoz is. Az évek súlyát érző, agg föpásztor nyugalomra, pihenésre vágyik már. Fény, ragyogó, tiszta fény övezi a távozónak őszbeborult fejét. Szeplőtelen életnek, feddhetlen jellemnek, nem múló nyomokat hagyó, fáradhat lan munkának, mély vallásosságnak és a mindezt bearanyozó krisztusi szeretetnek messze jövőkre
