Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1916
15 nak, nem küldenénk a távolba e helyről is üdvözletét azzal az óhajjal, hogy mielőbb^körünkben láthassuk őt ismét! Igaz tisztelettel párosult őszinte vonzalom adja ajkunkra az egyházi főhatóságunknak szóló hálás köszönet szavát azért az eléggé meg sem hálálható előzékeny jóakaratért, melyet minden ügyünk'elintézésénéPés összes munkánk elbirálásánábtapasztaltunk* Mindezért az volt a napi fohászunk, hogy agg főpásztorunknak adjon zavartalan örömökkel teljes, derült napokat a jóságos Eg! Az ő kikutathatatlan utain azonban ismét a gyász virága nőtt szeretvetiszttilt Püspökünk számára, midőn szivéhez nőtt, kedves leányát ragadta [el tőle megdöbbentő váratlansággal. Aki meg- szomoritotta őt, annak bölcsesége vigasztalja is meg őt. Ez a mi forró fohászunk 1
