Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1915
— 85 — 2. A nőegylet jutalomdiját (12 K) ez évben sem osztjuk ki. 3. A Nemzeti Szövetkezet könyvjutalmát (9 K) kapta Borgulya György 111. o. 4. Néhai Busbach Péter, „A Viharos Emberöltő“ c. két kötetes müvét a következő tiszta jeles főgiinn tanulók kapták: Rohály Pál és Ruzsicska Andor VI., Plenczner Sándor és Szabó Sándor V. o. Ösztöndíjak, könyv- és pénzjutalmak végösszege 1818 K. KORMÁNYZÓTESTÜLET. EGYHÁZI FŐHATÓSÁG. Kormányzótestületünk ez évben is nagy jóindulattal és körültekintéssel intézkedett intézetünk, tanári karunk és tanulóifjúságunk minden ügyében. Megadta e tanévre a tanári testület családos tagjainak a családi pótlékot (4600 K-át) is azoknak a közismert megélhetési küzdelmeknek hatása alatt, melyek első sorban a családos emberek erőit teszik kemény próbáia. Őszinte fájdalmának és igaz részvétének adott kifejezést az intézetet és a bizottság tagjait ért veszteségek felett. Kegyelettel emlékezett meg nagy buzgalmu, szolgálatra mindég kész ügyészéről, dr. Danes Szilárdról, kinek korai elmúlását együtt gyászolta lesújtott özvegyével; osztozott abban a nehéz csapás okozta bánatban is, mely a kormányzótestület érdemes tagját, Haviár Dánielt, hősi halált halt fiának elvesztővel s az intézet igazgatóját hitvese váratlan elhunytával élte. Midőn a testületnek őszinte köszönetünket fejezzük ki, külön is, hálásan kel! megemlékeznünk intézetünk fáradhatatlan, ügyszerető felügyelőjének, a kormányzótestület nagy szivjóságu, érdemes elnökének, azon kiváló előzékenységéről és feltétlen készségéről, mellyel intézetünk minden ügyét felkarolja és eredményre juttatja. Szeretettel teljes munkáját a tanári kar osztatlan ragaszkodása hirdeti. A legmélyebb hála és tisztelet illeti meg egyházi főhatóságunkat is nemes szívvel végzett áldásos munkásságáért. Agg főpásztorunkat, szeretvetisztelt Püspökünket is meglátogatta ez évben az Ur, midőn elszólitotta oldala mellől élete hűséges osztályosát, lelke felét, rajongva szeretett hitvesét. De elborult életegére felhozta az öröm fényét is, midőn megadta érnie lelkészkedésének 50.-ik évfordulóját. Bizonyára enyhítette fájdalmát, fokozta örömét a közbecsülésnek és közszeretetnek azon önkéntelen megnyilvánulása, hogy mindannyian egyaránt siettünk együttérző örvendezéssel osztozni örömében és együtt ejteni fájó könnyet a mélységes bánat idején. Vajha inneniül csak tiszta, zavartalan öröméből vehet- nők ki részünket! Az együttörvendezés irányítja figyelmemet intézetünknek még egy igaz barátjára, önzetlen jóakarójára, Ambrus Sándorra, megyénk uj főispánjára. Toliam nem illetékes a megyei közélet terén szerzett érdemeinek megörökítésére ; minden tolinál ékesebben koszoruzza azokat a főispáni székbe való emelkedése. Szivünknek azonban szabad újból megnyilatkoznia és megismételni a beigta- tásakor küldött óhajunkat, hogy ezerek ajka magasztalja majd főispáni működését is. Uj hivatalában teljesüljenek rajta az Ur szavai: „Megáldalak és áldás leszesz“ !