Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1911
10 fias költészete. Március idusát kétszer énekelte meg; az első verset a gyűjtemény közli; tompa hangon indul, felhányja a mai nemzedéknek, nincs ki „felpezsdülne“ a hazáért. A másik vers csak 1906. jelent meg a Független Magyarországban. Hatalmas, szilaj erővel szánt végig a magyar sziveken: Menydörgés hangja szól még haragodban, Villám ereje lakozik karodban.*) Ugyancsak a Független Magyarország hozta Ma gyár Gotterhalte c. rigmusát, mely nem egyéb költőiet- len kirohanásnál (1912. május 25.). A Riadóban kérdi, meddig tesped még a nemzet? Verje le az idegeneket, bukása is dicső lesz, a történet megemlegeti. Viziója van: hadsereg kél : Mely vérbe gázol, Jelszava bosszú és harag, S nem nyugszik, inig az ó-világból Csak egy porszemnyi is marad. Tenni kell valamit. „Hatalmas, ki álmokon, — gyűlöld az idegent“ (Uj ige). Ám „nem hevít többé senkit a szabadság és az egyenlőség álmok álma csak“ (Uj kor) Az Ezer év alkonyán így kesereg: Ha nem gyújthatjátok lángra Az elfáradt nemzetet, Ezer éves sírba zárva Legalább e nagy Kriptára Mécsvilágot hintetek. Maga is szeretne harcolni. A váczi fogházból Írja 1880. aug. 25. „Az én csöndes, nyugodt kedélyem *) 1893-ból való Gyulai verse (Lethe partján). Óh magyar! Ébredj, ébredj mámorodból Öntudatra, önérzetre, Ne bizd magad véletlenre.
