Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1909

27 —

hatásos anyag. Ily kezelés mellett sokkal hamarabb lesz az ólomakkumulátor használható. Planténak ólomlemezei hengerszerüen vannak összecsavarva.

Hogy huzamosabb ideig tartó kisütési áramot nyerjünk aránylag sok elektromos energiát kell felhasználni a töltésnél. Ezért indultak meg a törekvések arra nézve, hogy minél inkább tökéletesebb elektródokat állítsanak elő.

Az akkumulátorok tökéletesítésének históriájában mint kiválóságokat Planté, Faure, Correns, Valkmar Tudor Pose és Fitzgerald neveit említhetjük meg. Planté mint az ólomakkumulátor első alkalmazója tömör ólomlemezeket használt elektródok gyanánt, amelyek éppen az imént is említett hosszú formálási idő miatt nem bizonyultak elég alkalmasoknak. Faure segített ezen 1881-ben aki szintén ólomlapokat használt, de ezekre reákente az

u. n. aktiv masszát, ólomoxyd pépet és ólomsuperoxydot s ez által elérte azt, hogy a formálási idő jóval kisebb lett. Eme pép Pb O és PbC>2 keverékének vehető = Pb2 O3 veres színű por, mely vizzel kevertetik. Az áram miatt a töltésnél Pb2O3 -j- O — Pb2 O4 — 2 Pb O 2 lesz a -|- elektródon míg a negatívon a melyre ólomoxydot kent reá a kiváló hydrogén színűi az ólomoxydot. Volkmár tökéletesítette aztán a Faure által alkalmazott aktiv masszás elektródákat oly módon, hogy ólomrácsokat alkalmazott és erre kente reá az ólomoxydos pépet elérve azáltal azt, hogy az aktiv massza a lapokról egy könnyen le nem vált, mint Faure-nál. Ennek is meg volt azonban a maga hátránya, idővel meggörbült az ólomrács, kihullott a massza a hézagokból és rövid zárlatot okozott a telepben, amely ezt aztán tönkre tette. Ennek