Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1909
22 az, hogy az elektrolytnek vezetőképessége a kénsavnak jónjaitól függ. A töltési időnek legnagyobb része alatt csak az ólomsuperoxydnak és ólomnak jónjai válnak le lévén ehhez minimális árammunka szükséges. Ezek azonban a folyadékban csekély mennyiségben vannak jelen s gyorsan el is fogynának az elektródok közelében, azonban az elektródokon felhalmozott ólomszulfátból folyton újabb molekulák mennek a folyadékba. Ezek felbomlanak s a víznek ugyancsak felbomlott alkotórészeivel alkalmat adnak új ólomsuperoxyd és ólomjónok képzésére így fogy a víz, a megbomlott szulfátból pedig újra kénsav képződik. Ha a két elektród valamelyikén az ólomszulfát a jelzett módon már teljesen átalakult, további áramátmenet alkalmával oxygén illetőleg hydro- gén gáz válik ki. Megfordítva történik a folyamat a kisütés alkalmával; az ólomsuperoxyd és az ólom mint jónok átmennek a folyadékba s a kénsav jónjainak közreműködése mellett mindkét elektródon ólomszulfát illetőleg a positiv elektródon még viz is válik ki. Elektrolysis alkalmával tehát a folyadék jónjainak vándorlása áll be. Le-Blanc elmélete szerint lévén az ólom többnyire kétértékű a vegyületekben sőt némelyikben négyértékü, az ólomsuperoxyd P O2 molekulái a vízzel úgy alakulnak át, (a pos. elektródon) hogy ilyenkor ólomjónok és hydroxyil képződik eme schema szerint : Pb 02 + 2 H2 0-= Pb -b 4 O H. S már most az akkumulátor elektromotorikus erejét az ólom négyértékü jónjainak kétértékű jónokra való alakulása általi folyamat idézi elő. A kétértékű ólomjónok a folyadékban lévő S O4 jónokkal ólomszulfáttá egye-
