Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1907
8 is szives szeretettel ügyeltek az „iskola árvájára“. Tanárai voltak a középiskolában : Benka György, Jakubo- vics Soma, Molitórisz Adolf, Petz Gyula, Domanovszky Endre, Gally Tóbiás, Lukesh Flóris, Lányi Gusztáv, Golnhoffer (Szendi) György, Szemian Dénes, Szemian Dani, Előhaladása úgy látszik kedvére volt jóakaróinak, mert Gyulát mindig az iskola szorgalomdijasai között látjuk. Maga mondja különben, hogy a rhetorikai és poétikai fogalmakat nehezen bírta megérteni, de csüggedé- sében felbátorította anyai nagybátyja, Szemian Dénes, mondván, hogy „e dolgokat értelmes emberek értelmeseknek írták s erős akarat mellett lehetetlen neki meg nem érteni, a mit mások könnyen elsajátítanak.“ Érdekes adat arról az emberről, a ki a legjelesebb szónokok közé emelkedett s kinél jobban senki sem tudta magyarázni s megvilágítani a poétikának sokszor nehezen érthető fogalmait, szabályait. E nehézségeket különben Benka arra magyarázza, hogy Petz Gyula tankönyvéből tanulták e dolgokat, a ki Blair Hugónak a rhetorikáját fordította magyarra s lehet nem mindig eléggé érthetően Középiskolai tanulmányainak idejéből még két mozzanatot emelek ki, mindakettőt annak a jellemzésére, hogy Benka mily viszonyban állott tanáraihoz. Mikor a Róth-Teleki dijat megkapta, e jó hirt elsőnek Haberern sietett vele közölni, Molitórisz Adolf temetésekor pedig 1856. január 12-én Benka Gyula szavalta el ódáját egykori szigorú, de jó tanára felett. A főgimnáziumi tanulmányok végeztével pályát kellett választani; felmerült az a terv, hogy a felsőlövői tanítóképzőbe megy, de a szerény apai örökségből nem futotta mindarra, a mit a felsőlövői tanítóképzősnek, mint bennlakónak magával kellett volna vinnie. Neki az orvosi pályára lett volna kedve, de nagyatyja theologus- nak szánta s igy húszasokban kapott 100 ezüst forinttal
