Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1907
— 24 — állottak s mily tetszetős nyelvezettel bírtak, annak fényes bizonyítékát adják az egykori feljegyzések. De a mikor Benka Gyulát akarjuk jellemezni, lehetetlen megfelejtkeznünk róla, mint magánemberről. Mindenkit ismer, mindenkinek jóakarója, mindenkihez van barátságos szava. S ha szóba áll valakivel, minden kicsiny tárgy érdekli s milyen finom, élvezetes a társalgása! Nem keresi a szót, a thémát sem kedve szerint választja, a kivel beszélget, annak keresi kedvét. Oktat és mulattat egyszerre. Hát a mikor utazásairól, ifjúkori élményeiről kezd szólani, hogy tud színezni, mennyire lelkesedni s mily nagyszerűen rajzolni! Egykori vadásztársai beszélik, hogy régen, mikor még ő is fáradhatatlan vadász volt, milyen megbecsülhetetlen társ volt Benka, különösen amikor tréfálkozni, adomázni, régi dolgokat feleleveníteni kezdett. S vadászkalandjaiban nem volt semmi hihetetlen, inkább egyszerű, de hangfestő volt előadása. Az ember szinte odaképzelte magát hallgatag szemlélőnek, ahol egykor Benka Gyula leste a vadludat, vadkacsát a régi barátságos világnak szabadabb, egyszerűbb, nemesebb levegőjébe. S úgy, mulatozás közben milyen jó barát, milyen szeretetreméltó, mily hangulat- keltő társ tudott lenni. Csak azt az aranyos jó kedélyét tartsa meg nyugalmában, a mellyel annyiakat felvidított munkabíró idejében. Nagy áldás reá névé, hogy hanyatló testi erőinek idején is maga mellett érzi életének osztályosát, szerető nejét Kollár Jolánt, Kollár János szarvasi ügyvédnek és volt országgyűlési képviselőnek fenkölt lelkületű leányát, a kivel 1870-ben kelt egybe s házasságuknak 38-ik esztendejét éli. 10 gyermek születése örvendeztette s nyolcznak elvirulása sújtotta bánattal s fájdalommal szülői sziveiket. Az ur kegyelme sokszor rájuk nehezedett s bizony erős vallásos érzületre volt szükségük, hogy a
